Szakítanunk kell azzal a közkeletű tévedéssel, hogy a Balaton csupán üdülőhely – állapítja meg Navracsics Tibor a Mandineren megjelent írásában, melyet alább teszünk közzé.
A lágy alkonyi fuvallat gyengéden mozgatja a pálmafák leveleit, a sétányon hanyagul elegánsan öltözött emberek gyönyörködnek a naplemente fényeiben, az úton méltósággal guruló nyitott sportkocsikból nyugdíjasok szemlélődnek, amott, a tenger öblében lágyan ringatózó luxusvitorlások szolgálnak csöndes díszletként az életképhez – így képzeljük el mi Floridát, az amerikai nyugdíjasok paradicsomát. Ha azonban közelebb lépünk, és mélységében vizsgáljuk meg a képet, megláthatjuk a részleteket is. Azt, hogy Florida nem kizárólag üdülőállam, hanem az amerikai ipar és kutatás-fejlesztés egyik bástyája is, amely nem mellesleg lakóhelyként, munkahelyként is vonzó és élhető.
Felfújt gumimatrac, önfeledt nyaralás, homokozó, napernyő: így képzelik el sokan honfitársaink közül a Balatont. Egy nyaralóhely, amely április közepén-végén – mint egy készülék – bekapcsolható, szeptember végén kikapcsolható. Nem a hétköznapok, hanem az ünnep- és pihenőnapok része, nem a munka, hanem a nyaralás és az üdülés régiója. Egy olyan tájegység, ahol mindenki boldog és önfeledt, nincs megélhetési gondja, hiszen az itt élők kikapcsolódnak és pihennek.
Budapestről nézve valóban tűnhet ilyennek a Balaton. A magyar tenger – mondjuk büszkén, és annyira kézenfekvőnek tűnik az egy-másfél órányi autózásra eső távolság, hogy nem is gondolunk arra, ez a térség nem Budapest része, hanem önálló életet él. Mint ahogyan azt is nehezen tudjuk elképzelni, hogy a nyaralások boldog életképei mögött egy térség túlélési válságának szomorú hétköznapjai húzódnak meg. Ha a Balaton szóba kerül, általában nyaralóhelyként beszélnek róla. Márpedig a Balaton elsősorban az ott élők mindennapjainak színtere. Méghozzá egyre szomorúbb színtere.
A nyaralóknak furcsa lehet, de tény: a térség a legrosszabb demográfiai folyamatokkal küzdő tájegységek közé tartozik. A száz fiatalkorúra jutó idősek száma 2005 és 2022 között 119-ről 197-re emelkedett, vagyis lényegében minden fiatal balatoni polgárra két idős jut; összességében kétszer annyi idős lakik a térségben, mint fiatal. Mindez az öregedés mellett a fiatalok el- és az öregek beköltözésének következménye.
A teljes írás itt elolvasható.