A Balaton térségének gazdaságszerkezetét befolyásoló tényező annak üdülőövezeti profilja, ami kihatással van a munkaerő-piaci szerkezetre és a vállalkozási arculatra is. Az ország működő, illetve regisztrált vállalkozásainak is egyaránt mintegy 3 %-a csoportosítható a térség területéhez. A működő vállalkozások mintegy 96 %-a mikro-, és kisvállalkozás, mintegy 800 közepes és alig egy tucat nagyvállalkozás működik a térségben. A működő egyéni vállalkozások száma csaknem duplája a működő társas vállalkozásokénak. A 2020-as évtized elején a regisztrált vállalkozásokon belül gyakoriság rangsorrendben a három vezető nemzetgazdasági ágazat a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, a mezőgazdaság és az ingatlanügyeletek, ugyanakkor a működő vállalkozásokon belül a kereskedelem vezet, az építőipar a második, és a szakmai, tudományos, műszaki tevékenység foglalja el a harmadik rangsorhelyet. A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás a működő vállalkozások sorában negyedik rangsorhelyen pozícionálódik.
A Balaton térségének gazdasága az országos átlag arányában kifejezett egy lakosra jutó gazdasági teljesítő ereje (települési gazdasági erő: a gazdasági szervezetek ezer lakosra jutó száma, egy laksora jutó személyi jövedelemadó-alap és a helyi adók egy lakosra jutó értékének felhasználásával készült index) az 1990-es évek közepétől a 2010-es évek közepéig fokozatos pozícióvesztést jelez. A pozícióvesztést terület fejlettségbeli különbségek időbeni változása indukálta, tartotta fenn, adott esetben élezte tovább. A pozícióvesztés a főváros hatása nélküli vidéki átlaghoz képest is kitapintható, többlépcsős szerkezetet mutat. Az első ilyen szakasz az 1990-es évek közepétől a századfordulóig tartott, ekkor azonban még a Balaton körül az egy lakosra jutó települési gazdasági erő magasabb volt, mint a főváros nélküli vidéki átlag.
Az ezredfordulót követően az üdülőkörzet gazdasági teljesítőképessége az országos átlag alá süllyedt, a rendelkezésre álló utolsó követési adatok szerint az üdülőkörzet gazdasági növekedése a 2010-es évek közepéig továbbra is elmaradt az országos növekedési átlagtól. A térség fejlettségi helyzetképet árnyalja a Balaton parti és partvonaltól távolabbi, háttérzóna települések eltérő fejlettsége és növekedési képlete. A Balaton térségének gazdasági teljesítőképességbeli visszaesése alapvetően a parti és partközeli területek pozícióvesztésével jellemezhető, mivel a háttérzóna településeinek gazdasági növekedése nagyjából az országos átlagot követte. Ennek oka a gazdasági tömeg eloszlása is, az üdülőkörzetben megtermelt gazdasági volumen mintegy 70 %-a koncentrálódik a part menti településeken, és alig 30 % a háttérzóna települések részesedése.
Részben a Balaton gazdasági teljesítőképességének gyengülése miatt, részben a térség meghatározott operatív stratégiai fejlesztése érdekében a Széchenyi 2020 (2014-2020 + 2 év időszakos túlteljesülés) uniós programozási ciklus egyik kiemelt területe a Balaton térségének fejlesztése.
Központi döntés nyomán a 1861/2016 (XII.27) sz. Kormányhatározatban rögzített stratégiai és fejlesztési prioritások tengelyei mentén hazai és vidékfejlesztési forrásokkal együtt mintegy 365,4 Mrd Ft támogatásösszeget dedikáltak a térségbe. A dedikált forrásoknak köszönhetően a Balaton térsége kiemelten kedvezményezett helyzetbe került. Az üdülőkörzet területén az elmúlt 7 év során az operatív programok keretében vidékfejlesztési nélkül mintegy 576 Mrd Ft forrásigény generálódott, ebből 520,5 Mrd Ft a Széchenyi 2020, 55,2 Mrd Ft a 2021-2027 közötti forráselosztási ciklusra vonatkozó Széchenyi Terv Plusz keretében.
A támogatott és kifizetett, a megvalósulás teljes eredményessége alapján visszakövetelések nélkül kifizetett forrás megközelíti a 484 Mrd Ft-ot, ebből 471 Mrd Ft a Széchenyi 2020, 12,8 Mrd Ft a Széchenyi Terv Plusz keretében. Végeredményben a dedikált forrásokhoz képest is sokkal magasabb forrásigényre rugalmas módon, a dedikált források tételes nagyságrendjéhez képest is sokkal magasabb támogatási forrás került a Balatonhoz.
A támogatott és megvalósult projektek aránya ugyan minden NUTS területi összevetésben (nagyrégió, statisztikai régió, megye) kedvezőtlen az üdülőkörzet oldaláról nézve, az egy lakosra jutó, visszakövetelések nélküli kifizetések tekintetében azonban minden NUTS területi szintű összehasonlítás szerint első.
A Balaton és térsége, ezen belül kiemelt módon a korábbi gazdasági pozícióvesztésben súlyosan érintett a parti és a partközeli sáv települései egyértelmű nyertesei a 2014-2022 közötti uniós forráselosztásnak.
Az üdülőkörzet foglalkoztatottsági helyzetképe a munkanélküliség eltérő mértékű, időben változó, de ciklikus ingadozásainak függvényében alakul. A munkanélküliség, beleértve a pályakezdő munkanélküliséget is, illetve a foglalkoztatottság egymással szorosan összefüggő szakaszos ingadozását számottevő részben a turizmusgazdaság térségi működése mozgatja, az idegenforgalom szempontjából hangsúlyos és kevésbé hangsúlyos szezonok periodikus váltakozásai aktiválják. A 21-ik század során is megfigyelt periodicitás a munkanélküliség tavaszi-nyári csökkenését, ugyanakkor a foglalkoztatottság emelkedését jelzi, míg ősszel és télen a munkanélküliség emelkedése a foglalkoztatottság csökkenésével jár. Két évtized foglalkoztatás és munkanélküliség szerkezeti adatai alapján trendjellegében az ezredfordulótól 2010-ig növekedett a munkanélküliség, 2010-től a koronavírus-járványig csökkent.
A foglalkoztatási haváriahelyzet egyik alapvető mutatója, hogy a munkanélküliség 2020 tavaszán bekövetkezett újólagos emelkedése olyan időszakban vált realitássá, amikor az azt megelőző évtizedek munkaügyi adatainak tanúsága alapján a munkanélküliség szezonális csökkenése lett volna várható. Ez a jelenség a koronavírus-járvány térséget ért első hullámának munkaerő-piacra gyakorolt közvetlen hatása. Mindannak ellenére romlottak az üdülőkörzet munkanélküliségi értékei 2019-hez képest 2020-ban, hogy 2020 nyarán a koronavírus-járvány első és második hulláma közötti időszakot kihasználva a Balaton térsége jelentős mértékben profitált a vendégforgalom megélénküléséből. A munkanélküliség alakulásában bekövetkezett kedvezőtlen hatások azonban átmenetinek bizonyultak, 2021 során, ha volumenében kisebb mértékben is, de annak ellenére javult a foglalkoztatás és csökkent a munkanélküliség, hogy a koronavírus-járványnak újabb megbetegedési hullámai alakultak ki.
A korábbi, magas munkanélküliség megszüntetésének kiemelten fontos foglalkoztatáspolitikai eleme munkahely létesítés, a közmunka program, illetve a közfoglalkoztatásban dolgozók visszavezetése a piaci alapokra helyezett munkavállalói létbe. E szakpolitikai törekvés az üdülőkörzet közfoglalkoztatási adataiban is nyomon követhető. A térségben évtizedes távlatban megjelent közfoglalkoztatott munkavállalói réteg nagy többsége, mintegy 70 %-a az üdülőkörzet háttérzóna településeihez, 30 %-a parti sávhoz sorolható. A koronavírus–járvány ideje alatt a közfoglalkoztatottak száma permanens módon lefékeződött, a közfoglalkoztatottak számának alakulása a gazdasági vészhelyzet aktuális helyzetére reagálva alakult, emelkedett, amikor erre szükség volt és csökkent, ha a gazdasági helyzet lehetővé tette.