Rengeteg érdek feszül egymásnak a Balaton körül, egyben azonban a többség egyetért: a Balaton vízállásával a rendszeresen kevés csapadék és a klímaváltozás okozta rendkívüli jelenségek miatt foglalkozni kell.
Ideális lenne, ha hagynánk, hagyhatnánk a Balatont a maga természetes állapotában, és csak élveznénk a csodálatos vizét, mondja Lombár Gábor. Balatonfenyves polgármestere, egyben a Balatoni Szövetség elnöke persze jól tudja, ez vágyálom, a tó körül ugyanis számtalan érdek és elvárás ütközik. Más a turistáé, aki azt szeretné, olyan megbízhatóan működjön, mint egy úszómedence. Más a horgászé, aki sok pénz fizet, hogy a parton ülve etethesse be a halakat, és megint más az ingatlanfejlesztőé, akik a nagyobb haszon reményében előszeretettel hirdeti partinak a nem parti lakásokat is.
Lombár Gábortól arra vártunk feleletet: mi a jó a déli partnak. Ha magas vagy ha alacsony a víz?
A déli partot mindkettő érzékenyebben érinti, mint az északit – válaszolta a lapnak a balatonfenyvesi polgármester. Alacsony állásnál panaszkodnak a turisták, mert túl sokat kell gyalogolniuk, a gyerekek viszont örülnek a hatalmas vízi homokozónak. Amikor viszont túl magas a víz, a tó kilép a medréből és elönti az árkokat, ingatlanokat. Mivel a Balatonnál az észak-keleti, észak-nyugati szél az uralkodó, tartós viharos időben, amikor megbillen a Balaton, 20-30 centiméterrel is magasabb lehet a víz a déli, mint az északi parton. Ám nemcsak a túl kevés csapadék vagy a túl szeles idő okoz gondot, hanem az a döntés is, mellyel a vízügy 120 centiméterre emelte a Balaton vízszintjét. Ezt azt jelenti, hogy e fölött nyitják ki a Sió-zsilipet. A déli parti védőművek azonban rossz állapotban vannak el is öregedtek – a fenyvesi 1942-ben épült, a többit is az ötvenes-hatvanas években – de főként nem 120, hanem 100 centiméteres vízállásra vannak tervezve. Javításuk, karbantartásuk milliárdos beruházást igényelne.
A védőműveket a kőszórás, illetve a betonépítmények jelentik, ezek szerepe, hogy a víz ne mossa el a partot, illetve a jégzajlás ne okozzon károkat, magyarázza Lombár Gábor. Jellemzően a strandoknál és az egykori üdülőknél épültek ki. Többségük az önkormányzatok tulajdonában van, ám azok nem tudnak a javításukra pályázni, mert erre nincs pályázat. Azt a választ kapják, hogy a vízügynél van rá elegendő pénz.
Gondolhatnánk, hogy az egyre nagyobb számú, elsősorban a déli parton található vízparti beépítések tulajdonosaira hárulhat ez a feladat, megszabadítva ezzel a problémától az önkormányzatokat, amire a polgármester azt mondja: a törvény szerint a parti sávot, és a medret nem lehet beépíteni. Vagyis olyan, hogy vízparti telek csak az ingatlanhirdetésekben létezik. A telek és a part közötti rész vagy a vízügyé, vagy a helyi önkormányzaté. Csak az a gond, hogy nem tudni, hol húzódik pontosan a Balaton-meder határa. Ezt mind ez idáig nem sikerült meghatározni. Máshol volt, amikor 100 centiméter volt a hivatalos vízállás, és máshol most, amikor 120-ra emelték. A meder pontos meghatározására tehát nagy szükség lenne. Ennek fényében lehetne kiadni az építési engedélyeket, és akkor az építkezésekkel kapcsolatos anomáliák is megszűnnének. A mederbe ugyanis nem építünk.
A cikk folytatása itt elolvasható.