A Balaton turisztikai, gazdasági szempontból hazánk egyik legnagyobb kincse, nem csoda, hogy próbálták, próbálják kihozni belőle, amit lehet. Sőt, néha a lehetetlent is.
A hatvanas években óriási építkezési láz kezdődött a Balatonnál, egyre-másra épületek a nyaralók, kempingek, szállodák és a nyaralók igényeit kiszolgáló létesítmények. Ekkor született meg jó pár olyan ötlet is, aminél mintha kihagyták volna a józan észt a tervezésükkor, bár korábban is voltak hajmeresztő elképzelések – írja a sokszinuvidek.hu.
Badacsonyi síparadicsom
1963-ban Badacsonynál leállt a kőbánya és elkezdtek gondolkodni a bánya hasznosításán. Az elképzelések szerint téli turistaközpont jöhetett volna itt létre turistaszállóval, kempinggel, étteremmel a bánya korábbi központi épületeiben és raktáraiban. A bánya drótkötélpályájából sífelfonó készült volna, a tónál pedig jégvitorlázni, korcsolyázni lehetett volna. A fejlesztések elkezdődtek, de végül semmi sem valósult meg a tervekből.
Híd a Balaton felett, alagút alatta
Szántód és Tihany között tervezték a balatoni hidat, melynek feladata az lett volna, hogy az északi partot is jobban meg tudják közelíteni a turisták. A terv egészen 1972-ig volt porondon, akkor viszont elvetették, mert álláspontjuk szerint elcsúfította volna a látványt, illetve ellehetetlenítette volna a kelet-nyugat irányú hajózást.
Ezzel együtt viszont felmerült az ugyanezen az útvonalon ásott alagút lehetősége, mivel akkor készült a metró Budapesten, így megfelelő tapasztalat és gépek is rendelkezésre álltak. A várható nagy költségek miatt viszont nem valósult meg ez sem.
Gejzírek Tihanyban
Mivel Izlandon „bejöttek” a gejzírek, itthon miért is ne tetszene a turistáknak? Ezzel csak az a probléma, hogy hazánkban nemigen van ilyesmi. Ezen az apróságon úgy lendültek volna túl, hogy lefúrtak volna néhány száz méter mélységbe és az elképzelés szerint már ki is lövelt volna a korábbi vulkanikus tevékenység után ott „lapuló” meleg víz. A látogatók a gejzírek megtekintése után egy Árpád kori bőrsátrakból álló komplexumban pihenhettek volna, majd a budavári siklóhoz hasonló járművel juthattak volna le a partra.
Halnéző tengeralattjáró
A tengerparti üdülőhelyek kikötőiben általában vannak a vízi élővilág megfigyelésére alkalmas üveg oldalú vagy fenekű hajók, ezt gondolták a Balatonban is alkalmazni. Akkoriban egy ilyen hajó építésére nem voltak műszakilag felkészülve, ami nem is volt akkora baj, tekintve, hogy a Balaton vízében jó, ha pár tíz centiméterre ellátunk.
Víz helyett szántóföld
Minek pocsékoljunk el egy ekkora területet azzal a sok vízzel, ha helyette növényt is lehetne termeszteni? – gondolta 1776-ban Krieger Sámuel mérnök, térképész. Komolyan is vette a kérdést, úgy vélte, hogy egyszerűen le lehetne csapolni a tavat, erre három különböző tervet is kidolgozott (egyre nagyobb területeket lecsapolva), a közepén maradt volna egy csatorna, amin hajózni lehetett volna. A terv az idők során többször is felmerült, de a 20. század elején végérvényesen elutasították, belátták, hogy ez alapjaiban megváltoztatná a környék élővilágát, éghajlatát.
A balatoni Atlantic City
Pogány Móric 1929-ben az Atlantic City a Balaton partján című művében mutatta be elképzeléseit: tengerparti világvárost szeretett volna létrehozni modern gyógyépületekkel színházakkal, stadionokkal, hangárral, pálmaházakkal, alagutakkal, felhőkarcolókkal határolt széles sugárutakkal. Ez a terve nem vált valóra, de egyébként több építészeti alkotás az ő nevéhez fűződik Budapesten, ilyen például a Batthyány örökmécses is.
Tihanyi magyar olimpia
Klebelsberg Kuno kulturális miniszter sportvárost szeretett volna megvalósítani a tó partján, Tihanyban. Terveiben egy hatalmas sporttelep, uszoda, atlétikai pálya is szerepelt, melyet 1931-ben „tihanyi magyar olimpiával” akart felavatni.
A kultuszminiszter a tihanyi félszigeten megteremti az első amerikai ízű magyar sportkolóniát. 78 holdnyi területen négy, egyenként 80 szobás pavilont építtet a négy vidéki egyetem részére, míg a télen is lakható törzspavilonban a fővárosi egyetemek hallgatói 160 férőhelyes sportotthonra találnak. A pavillonokban a magyar egyetemek ifjúsága három-négyhetes turnusokban nyer majd elhelyezést. A sportváros teljesen modern atlétikai pályát, 50×20 méteres uszodát és 2000 méteres evezőspályát kap. A sportminiszter terveiben egy hatodik pavilon is szerepel, melynek az lesz a rendeltetése, hogy a nagy nemzetközi összecsapások előtt álló válogatott sportolók a felkészülés utolsó periódusában együtt tölthessék a küzdelmek előtti utolsó heteket.
Ez azonban csak álom maradt számára.