A magyar irodalom nagyjai évszázadok óta megörökítik a tó különleges szépségeit. Az őszi Balaton világát számos költő versbe foglalta, a melankólia és a táj színei egyszerre jelennek meg alkotásaikban.
Krúdy Gyula, aki Várady Zsuzsika nevű szerelme miatt is kötődött a tóhoz, majd Balatonfüreden kezeltette egyre súlyosbodó betegségét, úgy vélte: „A Balaton mentén az őszidő egy csodálatos költemény, a tóról és az erdőkből halk léptekkel jön elő a boldog elmúlás gondolata, a tihanyi kecskék az égboltozaton legelésznek, és méla csendben a magyar ősz sóhajt… Az őszi Balaton arra való, hogy derült, megnyugodott szemmel lássuk a hegyek felé búcsúzó aranyfellegeket.” – olvasható dr. Kovács Emőke történész írásában, mely a sonline.hu oldalon jelent meg.
Krúdy mellett költőink legtöbbje versbe foglalta az őszi Balaton világát. A kedves, kellemes hangulatú olvasmányok közé tartoznak azok az alkotások, amelyeket a tavi szüretek ihlettek. Ilyen Kisfaludy Sándor Csobánc című regéjének részlete, mely a Badacsony 19. századi szüreti vigasságára kalauzol. 20. századi verselőinket szintén megihlette az őszi táj sokszínűsége, ám alkotásaik nagy részében a vidék színei és fényei összekapcsolódtak a lélek alakváltásaival. Hangsúlyos példája ennek József Attila 1936 őszén született Balatonszárszó című költeménye. A szomorú sorsú költőzseni a balatoni táj rezdülésein keresztül mutatta be a lelkére nehezedő súlyos nyomást, melynek sajnálatos következménye egy év múlva bekövetkező öngyilkossága lett. Illyés Gyula, kinek 1945 után többször jelentett nyaranta menedéket tihanyi háza és több műve is született a tóról, kevésbé ismert őszi, tavi alkotása a Rajz eltépésre című verse. Az 1944. október 17-én keletkezett költeményt nehéz történelmi idők ihlették, de mégis hűen tükrözi a Balaton őszi arcát. Fodor András nagy tavi lírikusaink egyike. A vízrenéző című verse nemcsak azért foglal el fontos helyet a magyar kultúrtörténetben, mert Egry József balatoni festőről szól, hanem azért is, mert az egyik legszebb és legsajátosabb őszi, tavi alkotások egyike. Vas István költőnknek több kitűnő verse szól a balatoni őszről (pl. Szeptember, Három nap, Badacsonyi ősz).
Kiss Benedek költő, ki olyannyira eljegyezte magát e vidékkel, hogy a Szent György-hegyen szőlőt vásárolt magának, több költeményében hagyta örökül az olvasókra a balatoni ősz verses feldolgozását. Talán a Késő-indián-nyár a legszebb mindegyik közül. A 20. századi nagy költőnemzedék tagja, a Bece-hegyen gazdálkodó Takáts Gyula, kinek mind prózai, mind lírai művei, de grafikái is plasztikusan idézik az őszi balatoni hangulatpt. Éppen ezért nehéz választani közülük, most A múlhatatlan című verséből idézünk:„Mikor végtelen lesz a csönd,/megszólalnak a fák./Ősszel közelít hozzánk/szavaival ez a világ.”
De nemcsak az élők sorából eltávozott költőóriásainkat ihlette meg az őszi, pannon vidék. Kortárs alkotóink őszi, tavi versei is említésre méltók. Mint egy festmény, úgy tárja elénk Zsirai László, szintén tavi illetőségű költő Balatonszemesen született, A nyár kihűl című versében a tó őszi képét: Németh István Péter tapolcai költő egész életműve a tóról és az azt övező értékekről tudósít. Az egyik leghitelesebb dalnoka a tavi ősznek, sok-sok alkotása közül Őszi anzix című művét ajánljuk: Böröczki Mihály szombathelyi alkotó Piaci ősz Gyenesdiáson című verse talán mindannyiunk ősz-élményét hitelesen tükrözi: „Nem maradt semmi, ami fényt csiszol,/a megszöktetett a nyár nyomaiból,/a piacon a leszórt csönd kinő,/és lakatot zár a lángossütő…”