A Balaton-környék tradicionális szőlőterületeinek helyét fokozott ütemben veszik át a szabálytalanul és engedélyek nélkül épülő nyaraló- és rekreációs célokat szolgáló épületek. Bár jogszabályok védik, és hatóságok őrködnek felette, mégis évről évre csökken a szőlőterületek nagysága. A természetet és az ősi értékeket nem sokra tartó emberek özönlik el az egykori szőlőskerteket – írja Balatongyörök polgármestere egy helyi kiadványban.
Biró Róbert a HírBalatonnak elmondta, ezeket a mondatokat két-három évvel ezelőtt írta le, de a helyzet nem változott, sőt évről évre egyre romlik, és az egész Balaton-felvidékre jellemző.
Az önkormányzatok kezéből kivettek minden beleszólási lehetőséget, a tervezők sokszor cinkosok abban, hogyan lehet kijátszani a helyi és az országos jogszabályokat, nincs kellő bírság, az illetékes hatóságok pedig ember és pénz hiányában tétlenek
– summázta a helyzetet.
Sorolni tudja az eseteket, amikor a szabálytalan építkezések a bírósági perek végéig jutnak bontási, vagy helyreállítási kötelezettséggel, majd a NAV-hoz, mint végrehajtóhoz kerülnek, és ott leáll a történet. Nincs elbontás, nincs elbontatás. Tíz év elteltére „játszanak” a szabálytalanul építkezők, amit követően már fennmaradási engedélyt kell kiadni a szőlőkbe, zártkertekbe épített épületeikre, amiknek köze sincs egy olyan gazdasági épülethez, amit a szabályok ezekre a területekre előírnak.
„Behozza egy kevésbé dörzsölt építkező a terveket az önkormányzathoz, amely csak településképileg véleményezheti azt. Itt azért tudatják vele, hogy egy gazdasági épületbe nem lehet pihenő, szauna és hasonlók, erre pár nap múlva megérkezik ugyanazzal a tervvel, amelyen semmi nem változott, csak a szauna neve zöldségtároló, a mélygarázsé borospice lett, miközben egyértelmű, hogy lakóház építését tervezik”
– mesél el egy példát. Hozzáteszi, akadt olyan is, aki úgy bizonyította, hogy szőlőt telepített a megszerzett szőlő-hegyi ingatlanon, hogy leszúrta a földbe a szomszéd levágott venyigéit, amit aztán ki is szedett az engedély megszerzése után.
Hova kerül a szabálytalan lakóházak szennyvize?
A szabálytalanul, sokszor ízléstelenül beépített szőlőhegyek, hajdani zártkertek, külterületek problémája már jó ideje tovább gyűrűzött. A gazdasági épületeket egyre több esetben használják lakóházként, nyaralóként, és követelik a csatornázást, szemétszállítást, miközben a szőlőhegyekre vezető utak nem erre lettek kialakítva.
Ahhoz nem kell sok fantázia, hogy kitaláljuk, ezen szaporodó számú ingatlanok szennyvize hova kerül, és elér-e a Balatonig.
A település Római forrása régebben iható volt, egy ideje a szennyízek baktériumai mind megtalálhatók benne, és ihatatlanná vált. Balatongyörök és a szomszédos Vonyarcvashegy között, a nyári vízhiányos időszakok vésztartalékának számító Erzsébet források vizének magassá vált a nitrát tartalma a térség zártkerti ingatlanjainak csatornázatlansága miatt – állapította meg már 6-7 évvel ezelőtt a vízszolgáltató vizsgálata, a polgármester beszámolója szerint.
Vége a természettel harmóniában lévő életformának
Biró Róbert kifejtette, a balatonmelléki emberek mindennapjait évszázadokon át meghatározta a szőlőtermelés és borkészítés. Balatongyörökön nem volt olyan család, akinek ne lett volna Becehegyen, Paphegyen, Csetényben, Zsölleháton, Felsőhegyen, vagy éppen Vashegyen egy kis szőlője. A fáradságos munkával megművelt déli fekvésű lejtők termései a mindennapi betevőt biztosították az itt élők számára. Az apáról fiúra, családról családra szálló tudás, egy a természettel harmóniában lévő életforma alapját jelentette.
A szőlőművelés gyökerei a térségben egészen a keltákig és a rómaiakig nyúlik vissza. A balatoni táj nem csak a szőlőről és a borról szól, hanem egy közösség évszázados küzdelméről, amely megtanult a természettel egyensúlyban együtt élni, és ha megszegte a természet törvényeit, a büntetés sem maradt el – mondja a polgármester, utalva arra, hogy a beépítéseknek ma is ára van, ára lesz.
Genius loci, azaz a hely szelleme már évtizedek óta eltűnőben van
Az, hogy a külterületi szőlőhegyek a szabálytalanul építkezők, ingatlanspekulánsok martalékává válik, több mint fél évszázada megoldatlan probléma – derül pár korabeli cikkből, amit a balatongyöröki szőlő- és borkultúráról szóló, fotókkal illusztrált kiadvány is említ.
A helyi Becehegyen szőlővel rendelkező híres operaénekessel, Simándy Józseffel a hely szelleméről, azaz a „Genius Loci”-ról készült, a Napló nevű lapban 1978-ban megjelent cikkben így írnak:
„Végighordozzuk tekintetünket a szőlőhegyen, melyben egyre több az oda nem illő épület.
– Teljesen elrugaszkodnak a környék karakterétől – mondja Simándy József. Pénzük van, de ízlésük nincs hozzá. És nincs védekezés ellenük, mert nem sufnit építenek, hanem hivalkodó, szükségtelen méretű épületeket. Földúlják velük a táj harmóniáját. Egy kis jó érzés, egy kis tájszeretet kellene, – de nincs.”
Takáts Gyula becehegyi szőlőbirtokos, író, múzeum igazgató az Élet és Irodalom című lapban, már 1964-ben indítványozta A becehegyi tündérekért című cikkében, hogy nyilvánítsák védetté a Badacsony-Tapolca-Keszthely háromszöget. „Azért nyilvánítanám védetté, hogy ki ne űzhessük e táj tündéreit” – fogalmaz az író, kifejtve azt is, hogy harcolna a meglévő fákért, ligetekért, házakért, falvakért is.