Öt év kutatómunka és több tucat interjú alapján írt Kultúrfürdő című könyv az etnográfus, muzeológus szerző doktori értekezésének szerkesztett és olvasmányos változata. Schleicher Vera új perspektívával gazdagítja a Balaton-térségről szóló ismeretanyagot, egyszerre mérlegeli, a turizmus miként hatott az őslakosságra illetve a nyaralónépességre, hogyan alakította viszonyukat.
150 évvel ezelőtt is hasonló gondok jellemezték a Balaton térségét, a helyi lakosok és a nyaralók közötti konfliktusok mit sem változtak. A turizmus kifejezés a Balatonnál az 1930-as években jelent meg, az őslakosok viszont már a 18. század közepétől kiadták a szobáikat a fürdővendégeknek. Ez egy kölcsönös érdekeken alapuló szolgáltatás volt, azonban korántsem konfliktusmentes. A helyeik ugyan haszonélvezői a turizmusnak, de inkább csak követői és kiszolgálói az ideérkezők igényeinek, alkalmazkodnak a hozott kultúrához. Ellentmondásos elvárásokkal szembesülnek az őslakosok, a helyi nem túl markáns népi kultúrával szemben megjelennek az urbanizált, polgári minták. A turizmus láthatóvá teszi a jelentős különbségeket, az egyik legmeghatározóbb példa erre a víz, maga a Balaton használata. A problémák ma is szinte ugyanazok – mondta a balatonfured.hu-nak Schleicher Vera a Kultúrfürdő szerzője.
A könyv mintegy százötven évet vizsgál a tó turizmus célú hasznosításának kezdetétől a hagyományos kultúra perspektíváinak végleges beszűküléséig. A kezdet 1821, az első közcélokat szolgáló balatonfüredi hidegfürdő megnyitása, a vég 1960, a téeszesítés. Fókuszában azonban a két világháború közti időszak áll, amelynek egyszerre modernizációs és konzervatív törekvései, és az ennek nyomán kibontakozó balatoni kultúrharc a mai napig meghatározza a térség arculatát és lehetséges fejlődési irányait.
Trianon után a Balaton az ország szent tava lett, utolsó kincsünk. Egy nagyon erősen hazafias ideológia ült rá a Balatonra, amely oly mértékben meghatározta a szemléletet, aminek következményei ma is érezhetőek.
Miközben a Balaton jobb fürdőhelyein már a 30-as években jazzt játszanak és megfordul itt mindenki, aki a szellemi életben számít, a helyiek az őket ért erős ingerek miatt modernebbül kezdenek el öltözködni, táplálkozni, a hajukat hordani, addig viszont a hagyományos kultúra gyakorlatilag eltűnik. A fizikai és a szimbolikus balatoni terek átrendeződnek, a térséget tulajdonképpen kisajátítják az ideérkezők, a helyiek pedig csak szemlélői az eseményeknek. Az idegenforgalom az őslakosság felé a mindenkori elit modernizációs törekvéseit, értékrendjét közvetítette, amivel képtelen volt azonosulni a helyi lakosság – írja a balatonfured.hu.