Interjú a Balaton közbiztonsági tanácsnokával (vizimentok.hu)

A közbiztonságról az embereknek elsősorban valamiféle rendőrségi jellegű ügy jut az eszükbe, hiszen az a közbiztonság leginkrimináltabb területe, de ide tartoznak a katasztrófavédelem, a tűzoltás, és a mentés különböző elemei. A Balaton esetében még külön izgalom, hogy ez Magyarország legnagyobb szabad vízfelülete, tava, itt működik viharjelző rendszer, egy jól szervezett vízimentés. Ezek szintén a közbiztonsághoz tartoznak. De ide értjük a környezet- és vízvédelmet is, továbbá a vízi-, a közúti- és a légiközlekedés biztonságát is – mondta el a vizimentok.hu oldalon megjelent interjúban Jamrik Péter. 

Nekem a rádiótávközlés a megélhetésem és már akkor is az volt. Amikor kitört Romániában a forradalom (’89-ben), az oda induló különböző segélyszállítmányok rádiós rendszeren történő követését, kommunikációját gyakorlatilag 48 óra alatt meg kellett szervezni. Így kerültem kapcsolatba a Vöröskereszttel, rádiósként foglalkoztattak. Akkoriban a vízimentés a Vöröskereszthez tartozott és épp akkor kezdték ezt a tevékenységüket újjáéleszteni. Két évvel később II. János Pál pápa közvetlen kíséretébe is bekerültem, én végeztem a rádiókommunikációs koordinációt. Ott már együtt kellett dolgoznom a rendőrséggel, a mentőszolgálattal, a tűzoltósággal. Ezekkel a szervezetekkel megmaradtak a kapcsolataim.

-fogalmazott Jamrik Péter.

Akkoriban volt a Balatonnak kormánybiztosa. Nemcsók János tudós ember. Ő kérte föl, hogy kormánybiztosi meghatalmazottként segítse egy fejlesztési program összeállításában. Aztán 1999-ben már létrejött a Balaton Régió Közbiztonsági Tanácsadó Testülete, és felkérték, hogy segítse a két évvel azelőtt kidolgozott fejlesztési program végrehajtását is. Így lett a testület elnöke egészen 2010-ig, a megszűnéséig. Feladatait a Balaton Fejlesztési Tanács vette át, melynek elnöke bízta meg a közbiztonsági tanácsosi tevékenységgel és a Közbiztonsági Testület elnöki feladatainak ellátására.

Jamrik Péter kifejtette: balatoni vitorlázóként nagyon régóta, 50 éve járja a vizet, így triviális volt, hogyha a Balatonnal kapcsolatos feladat van, akkor abban szívesen részt vesz. Így aztán ez a három elem szépen összekapcsolódott. Tehát maga a rádiózás – ami egyébként az összes koordinációnak az alapja volt -, a Balaton, a vitorlázás, a Balaton iránt érzett szerelem és az a kapcsolatrendszer, ami a nyolcvanas évek közepétől kialakult.

Közbiztonsági Tanácsadó Testület megszervezéséről elmondta: az egész arról szólt, hogy a turistákat és az itt lakókat felkészítsék a biztonságukat érintő helyzetekre, illetve bűnmegelőzési jellegű tevékenységeket dolgozzanak ki. Ehhez meg kellett szervezni magát a szervezetet és akik ehhez társultak, azoktól deklarációkat kértek arról, hogy milyen felelősséget vállalnak. Ez a testületi tagokat képviselő szervezetekre vonatkozik, tehát rendőrfőkapitányságokra, katasztrófavédelmi igazgatóságokra, mentőszervezetekre, stb. Nagyon fontos volt, hogy az eszközöket és az erőforrásokat meg kellett szervezni ehhez, majd hatékonyan alkalmazni a módszereket, később a fejlesztéseket.

Az is szempont volt, hogy minél több civil szervezet vegyen részt a munkában azért, hogy az önkormányzatok, az állam, illetve a civilek között célszerűen el lehessen osztani a feladatokat. Mind ehhez a társadalmi támogatottságot is meg kellett teremteni. Millió egyeztetés és levelezés eredménye ez, függetlenül attól, hogy kormánybiztosi meghatalmazottként kellett-e dolgozni az első időszakban, vagy a megyei közgyűlési elnökök által létrehozott testület vezetőjeként a kétezres évek elején.

Jamrik Péter szerint az utóbbi 15 évben indult nagy fejlődésnek a balatoni közbiztonság.  Az első éveket azért nem merte minősíteni, mert az arról rendelkezésére álló kép hiányos, de egy biztos, hogy a rendszerváltás éveiben mindenki kereste a helyét. Ebben az időszakban a közbiztonság nem volt túl erős, történtek rablások, több életellenes bűncselekmény, virágzott a prostitúció és a gépkocsi lopás.

Aztán 2004-2005-től elindult egy fejlődés. Az európai idegenforgalmi területekre vonatkozóan sokféle statisztika áll rendelkezésre. Mindegyiket lehet kritizálni, de a Balaton ezekben majdnem minden negatív paraméternél az utolsó három helyen szerepel. Tehát amikor azt mondják, hogy az egy látogatóra eső zseblopások, vagy rablások száma, nyaraló feltörések száma, gépkocsilopások száma ennyi és ennyi, akkor a sor végén vagyunk. Magyarul egyre feljebb kapaszkodunk a minőség rangsorán – folytatta.

Beszélt arról is, hogy egyetlen egy olyan tényező van, ahol nagyon hullámzó az eredmény, ez pedig a súlyos vízi balesetek száma.

Olyanokra gondolok itt, mint az egyéni felkészültség, az egyéni felelősségtudat, a felelős gondolkodás és viselkedés. Ezeket nem lehet közbiztonsági eszközökkel garantálni vagy befolyásolni. Ehhez kell egy nagyon komoly, generációkon átívelő nevelés. A Balaton egy sekély tó összehasonlítva egy csomó más európai tóval vagy a tengerekkel. Ezért szokták azt hinni, hogy a Balaton nem lehet veszélyes. Dehogyisnem! Ötven centis vízbe is belefulladnak emberek. Ha megnézzük, hogy az Adriai-tenger nyári idegenforgalmi szezonjában hányan jelennek meg turistaként, vendégként és hány halálos vízibaleset van, valamint ezt összehasonlítjuk a balatoni helyzettel, akkor elkeseredek. Miért kell két, SUP-on ülő fiatalnak meghalni? Vagy miért kell vitorlázás közben úgy meghalnia egy fiatalnak, hogy hatan ülnek körülötte a hajón? Ezek olyan elemek, amiket nem lehet sem a vízimentés, sem a prevenció eszközeivel, sem autokrata módszerekkel megelőzni. Csak egyféleképpen lehet: ha azok, akik idejönnek érzik, hogy a Balatonba bele lehet fulladni akkor is, ha csak 50 centis a víz.

-fogalmazott. Hozzátette: ha valaki nagyon tisztel egy területet, esetleg fél tőle, legyen az tenger, óceán, gleccser vagy egy meredek sziklafal, akkor nem csinál olyat, amivel saját magát bajba keveri. Ha azt látja, hogy a Balatonban körülötte ötszázan sikongatva pancsolnak és térdig ér a víz, akkor elfelejti, hogy öt méterrel arrébb már három méter mély lehet. Ahogyan az sem jut eszébe, hogy ez egy nyílt víz, ahol beleléphet vagy ráléphet valamire, amitől megijed vagy megsérül.

A Balaton egy veszélyes közeg és nem azért veszélyes, mert ménkű mély, vagy mert tele van cápákkal, hanem azért, mert az emberek tudatában úgy jelenik meg, hogy a Balaton nem veszélyes.

Az előttük álló feladatok között elmondta: a testületnek is meg kell változni, újjá kell szervezni magukat, új módszereket kell kitalálni, és ha szükséges, akkor új személyeket is bevonni, mert a társadalmi változások pozitív reakciókat kell, hogy szüljenek. Ennek az átalakulásnak a folyamatát készíti most elő, ez a fő feladata a nyár kezdetéig. A felkészülés technikai része még viszonylag egyszerű, mert ahogy az új eszközök megjelennek, igazából csak pénz kérdése, hogy be tudjuk-e vezetni őket. Ott van például az AIS, egy automatikus hajókövető rendszer, amit a nemzetközi vizeken már évek, sőt majdnem évtizedek óta használnak, de a Balatonon még nem működik rendszer szinten. Számos vízi turisztikai lehetőséget, koordinációt és automatikus szabályozási megoldást lehetne vele megoldani. Vannak vízimentőhajók, illetve a vízirendészetnek és a BAHART-nak is AIS berendezéssel felszerelt hajói, amelyek be tudnának kapcsolódni ebbe, de igazából nagyon messze van az, hogy minden hajó föl legyen szerelve. Nincs még meg a politikai akarat, és emiatt nincs meg a jogszabályi környezet és talán ezért nincs is még forrás arra, hogy ezt megcsinálják.

A társadalmi változások közül azt említeném, ahogyan épül be a Balaton. Az egy erős túlzás, hogy lassan fürdőkádszerű lesz, de az tény, hogy egyre több és egyre magasabb ház épül a parton (szálloda, luxus nyaraló, apartmanház). Ez befolyásolja a part összképét és kicsit befolyásolja például a meteorológiai jelenségek kezelését is. Hiszen egy erősen beépített, magas épületekkel övezett partszakaszon, az a mögött kialakuló szélviszonyok ugyanolyanok, mint egy erdősáv esetén. Tehát egy darabig szélcsendes területen vagy, aztán kilépsz belőle és hirtelen ott lesz a váratlan szél, amivel már nem tudsz mit kezdeni. Vannak ilyen apró, de már jövőbe mutató problémák.

-mondta. Nyilván az éghajlatváltozásnak is megvannak a velejárói. Például az, hogy vannak olyan évek, amikor nagyon sok víz hiányzik a Balatonból – ilyen volt az idei nyár is. Érdekes módon ezt a vízszintet az 1600-1700-as években is, sőt az 1800-asokban is leírták már, de akkor nem okozott gondot, hogy a hajók fönnakadnak a kikötőkben, mert olyan hajókat használtak, amelyek a Balatonra voltak tervezve. Akkor mintegy 60 centis merülése volt a vitorlásoknak, most olyan hajókkal van tele a Balaton, amelyeknek 2 méteres merülése van. Ezek szinte kivétel nélkül a tengerre tervezett hajók. Behozzák ezeket kevés balatoni tapasztalattal rendelkező tulajdonosaik, majd reklamálnak, hogy alacsony a vízszint, nem tudnak kimenni a kikötőből. Ennyire megváltoztak az igények a Balatonon.

Folyamatos kezelést igényel a tó körül kialakult komplex helyzet, amit a „konfliktusmátrix” táblázatba foglaltak össze. A Közbiztonsági Testületnek feladata, hogy ennek sorait és oszlopait is csökkentse. Hát ez nem sikerül. Mind a két dimenzióban növekszik a konfliktusmátrix. Egyre több olyan turisztikai fejlesztés, idegenforgalmi és szabadidős attrakció van a Balatonon, ami konfliktust gerjeszt. Erre kell felkészülniük.

A teljes interjú ide kattintva érhető el.