A 19. század végétől a balatoni színházak a tóparti kulturális élet központjai voltak. A színház falai között és nyári színpadain olyan legendák léptek fel, mint Blaha Lujza vagy Csortos Gyula.
A Dunántúl első kőszínháza – az országban a harmadik – Balatonfüreden épült fel, amely fontos mérföldkőnek számított a magyar színjátszás történetében is. A színházépítés kezdeményezője pedig nem más volt, mint a balatoni várak regéit megíró Kisfaludy Sándor – írja a sonline.hu.
A füredi kőszínházat 1831 júliusában nyitották meg, négyszáz fős férőhellyel. Egy korabeli litográfia tanúsága szerint hat ión stílusú oszlop díszitette a kőépületet, amelyben akkoriban még gyertyával világítottak. Felléptek itt a korszak nagy színészei, a híres Lendvay Márton, valamint Déryné Széppataki Róza, korának neves színésznője. A „Hazafiság a Nemzetiségnek” feliratot viselő színház azonban hamarosan szűkössé vált, ezért 1846-ban megnyitotta kapuit az ország első nyári színköre is, ahol Latabár Endre társulata játszhatott. A nehéz történelmi időket követően a kőszínház csillaga leáldozott és 1878-ban el is bontották, helyén a Gyógyterem épült meg. A fedetlen nyári színkör, amelyet kőfal övezett, viszont továbbra is a vidék színjátszásának fontos helyszíne volt. A később fedetté alakított színkörben a 19. század második felében szintén nagy színészek szerepeltek: játszott itt Újházi Ede, Laborfalvi Róza és Blaha Lujza egyaránt. A színkör végét az első világháború kitörése jelentette, amikor is hadikórházat alakítottak ki területén, majd a későbbiekben már nem tudták újranyitni.
Siófokon nagyjából a füredi színkör virágzó éveiben, az 1870-es évektől kezdve jegyezték fel először a színjátszásra vonatkozó adatokat. 1875 nyarán ugyanis az egyik siófoki, Balaton szálloda udvarán játszott először Balogh Alajos színi társulata. A későbbi híres szállótulajdonos, Karpelesz Lipót pedig már egy kis ideiglenes színpadot is állíttatott. Ekkoriban Blaha Lujza szintén színre lépett Siófokon. A színi előadásokra egyre nagyobb igény mutatkozott a nagymértékben fejlődő Siófokon, így 1905. júliusában a Jókai park egy részén megnyílhatott a nyári Színkör, amelyet Kövessy Albert igazgató vezetett. Híres bemutatóval indítottak: Kacsóh Pongrác János Vitéz című daljátékával debütáltak. Viszonylag nagy, villanyvilágítással ellátott nyári színházat kell elképzelnünk: 12 páhollyal és 440 ülőhellyel, melyeken kívül még állóhelyek és kakasülő is rendelkezésre állt. A kedvelt siófoki színpadon az ország nagyjai szerepeltek, megfordult itt Fedák Sári, Billér Irén, Kosáry Emma, Csortos Gyula és Somlay Artúr egyaránt. Az épület azonban az 1920-as években súlyosan romlani kezdett, ezért 1925-től már megszűntek az előadások, majd később a színkört is lebontották.
Hasonlóképp Keszthelyen szintúgy kezdetét vette ebben az időszakban a nyári színjátszás, amelynek hagyományát a Festeticsek indították el a 19. század elején, majd 1862-ban megnyílhatott a Nemzeti Nyári Színház, ahol nyolc páholyból és karzatról nézhették az előadásokat. Később az Amazon szálloda udvarán nyílt meg a színkör, majd 1901-ben a Korona szálló kertjében nyári színkör működött. A keszthelyi előadásokon is neves fellépőket tartanak számon, kik közül Jászai Mari emelkedett ki.
Napjainkban a szabadtéri színpadok e régi, balatoni nyári, évszázados színházi hagyomány folytatói. A nyáresti teltházak pedig jól mutatják a nyaralók állandó igényét a minőségi kultúrára, a színi előadások nyújtotta szellemi és lelki kikapcsolódásra.