Perényi Lóránt: a balatoni tervek legnagyobb problémája „a kommunikáció hiányossága” (index.hu)

A Contech 2025 építészeti fórumán Perényi Lóránt építészeti stratégiáért felelős helyettes államtitkár megdöbbentő metaforával illusztrálta a balatoni tervezés problémáit: az aknamezőn átrohanó emberhez hasonlította a fejlesztőket, akik nem látják, mennyi kárt okoznak.

Hihetetlen, hogy milyen alacsony tudással, milyen szűk, beszűkült látómezővel képesek egészen nagy mértékű fejlesztéseket bevállalni és tervezni –  fogalmazott élesen, mivel szerinte a legtöbb fejlesztő nincs tisztában azzal, hogy milyen értéket veszélyeztetnek egy rosszul átgondolt beruházással – tudósított az Index.

Egy meglepő statisztikával illusztrálta mondandóját. Ha befagyna a Balaton, 1,8 milliárd ember férne el rajta állva – ugyanannyi, mint ahány köbméter a tó víztérfogata. Elsőre ez egy nagy számnak ttűnik, de rámutattott arra is az államtitkár, hogy a Föld teljes vízkészletének mindössze 0,007 százaléka áll az emberiség rendelkezésére édesvíz formájában, vagyis elképesztő értéket képvisel az, hogy az országnak van egy ilyen tava.

Bár az államtitkár nem emelte ki beszédében,  Balaton vízkészletének törékenységére jól rámutattak az elmúlt időszak hírei, amikor megdöbbentő képek láttak napvilágot a tó kiszáradásáról.

Perényi Lóránt éppen a törékeny érték miatt egy aknamezőhöz hasonlította a Balaton környéki fejlesztések megtervezését.

Ha neked valaki azt a feladatot adja, hogy itt egy aknamező és minél gyorsabban menj át a túloldalra, akkor hogyan tennéd? – kérdezte a hallgatóságtól.

Az államtitkár szerint, ha tudnánk, hol vannak az aknák, óvatosan haladnánk. De mi van akkor, ha nem aknák, hanem különböző erejű robbanótöltetek vannak elrejtve?

Végeredményben a szakmai diskurzusnak az a célja, hogy felhívja a beruházó és a tervező figyelmét: ezzel az őrületes sebességgel, minden körültekintés nélkül átrohanva ezen a mezőn, mennyi bombát fog felrobbantani, amelyeknek hatása lesz  a környezetre, településképre – magyarázta el.

Kommunikáció helyett rohanás

Perényi Lóránt elvégzett egy érdekes kísérletet is. Országos Építészeti Tervtanács munkatárait kérte meg arra, hogy értékeljék általánosságban az eléjük kerülő balatoni terveket. Ezekből több, lesújtó véleményt is idézett a hallgatóságnak.

Sokszor kerül a tervtanács elé olyan, korábban ősfás, laza beépítésű telekre épülő, eltúlzottnak tűnő társasház, amely ugyan bármelyik nagyvárosi beépítésbe illeszkedne, megjelenése a Balatonnál azonban idegenül hat – hangzott az egyik válasz.

Az államtitkár szerint az elmúlt évtizedek szabályozási környezete által lehetővé tett vízparti beruházások „építészeti tömege általában erős konfliktusba kerül a szűkebb és tágabb táji környezettel”. A legjobb példa arra az, hogy a panoráma és a kilátási viszonyok befolyásolják az ingatlanárakat, épp ezért szorítják háttérbe a környezetre való illeszkedést és a lombkoronaszint kialakítását.

Minden egyes alkalommal, mikor sok ember előtt kell beszélnem, az nekem egy presszió. Testem, lelkem nem kívánja – jelentette be az államtitkár, meglepve a hallgatóságot. Perényi Lóránt ezzel az őszinteséggel akarta ráirányítani a figyelmet arra, hogy a balatoni tervek legnagyobb problémája „a kommunikáció hiányossága”.

Szerinte szakmai diskurzusra lenne szükség, amely „picit tágítja a teret, picit szélesíti a nézőpontot”. Ahogy fogalmazott: ha az ember csak lefelé néz, csak a padlót látja, de ahogy emeli a tekintetét, egyre többet lát a térből, egyre inkább érzékeli, hol áll.