Hogyan lett magasabb a siófoki víztorony? (siofok.hu)

Élethosszig tartó szerelmekről, nem hivatalos építkezésekről, tűztoronyként is funkcionáló víztoronyról mesélnek Siófok emblematikus épületei. A siófoki Kálmán Imre Emlékház felhívásában arra kérte a városlakókat, küldjék el személyes történeteiket a város neves épületeiről. Ezeket a visszaemlékezéseket idézte fel Széles Ágota, az emlékház muzeológusa az Épület-mesék Siófokról című előadás-sorozat első állomásán – olvasható a város honlapján.

Amikor még délután ötkor kezdődött a diszkó

1863-ban épült a siófoki vasútállomás, a jelenlegi épület 1903-ban épült fel, majd 1988-ban felújították, ismertette a tényeket a muzeológus. – Nem hivatalos adat, hogy 1988-ban az akkori épületet gyakorlatilag az alapokig lebontották engedély nélkül, és egy teljesen új épület épült fel, mely formailag megegyezett a régivel – szólt közbe a közönség soraiból egy úr.

A Víztorony magasságáról is érdekes információk hangzottak el az érdeklődő siófokiaktól, ugyanis mindenhol 45 méter magasként szerepel, a felújítás tervezőjének állítása szerint viszont a torony alig több mint 43 méter. – Előfordulhat, hogy annak idején az ismertetőkben kerekítettek, de az évtizedek alatt emelkedhetett a Fő tér szintje is – hangzott a magyarázat.

Érdekes tény az is, hogy az épület régen víztoronyként, de tűzfigyelő toronyként is funkcionált. Egy visszaemlékezés: „Néhányszor megmásztam a Víztorony lépcsőit, mert hol apám, hol a bátyám voltak ügyeletben aratás idején. Bevallom őszintén, már nem bánom, hogy lift közlekedik és én igyekeztem is mielőbb kihasználni, és az unokáimnak is megmutatni azt a sok szépet, amit onnan a toronyból láthatnak. Igaz az már nem az, amit én láthattam először, de remélem, a Balaton szépsége mindenkit rabul ejt majd, aki körbeforog ottan.”

Kevesen tudják talán azt is, hogy az 1976-ban átadott Kálmán Imre Kulturális Központ külső felületén és homlokzatán a pécsi Zsolnay gyár által gyártott pirogránit kerámia elemek találhatóak (a pirogránit a Zsolnay Porcelán Manufaktúra saját védjegye, időjárásálló kerámia). „18 évesen, 1976-ban a frissen átadott Művelődési Házban egy fontos esemény történt, az aulában diszkót rendeztek. Akkor bizony délután ötkor kezdődött és tíz óráig tartott. Itt ismertem meg életem párját” – emlékezett egy városlakó.

„Evangélikusként különös örömmel vártam a templom szentelését, a család a tabi mellett a siófoki egyházközösséghez is szorosan kötődött. Bátyám még az imaházban konfirmált, kislányként végigültem az ünnepi szertartást. Később már Tabon az a lelkész vett részt az én konfirmálásomon, aki a Makovecz templom alapkő letételére írt verset, amit a templom alapjába falaztak be” – írta valaki az 1900-as évek végén épült, Makovecz Imre által tervezett evangélikus templomról.

„Siófok csak pár perc autóval Székesfehérvártól” – írta a Sió Áruház reklámfogásaként a ’70-es években a Fejér Megyei Hírmondó. Az áruháznak anno igen magas, 160 milliós éves forgalma volt, és ruhaosztályán az országban elsőként nyílt lehetőség önkiszolgáló vásárlásra.

 

Várják a visszaemlékezéseket

– Az Épület-mesék egy új sorozat, mely több emblematikus siófoki épületet mutat be. Ezek az alkalmak összehozhatják a régi siófokiakat, hogy megosszák velünk élményeiket, emlékeiket, azt a tudást, amit a várossal kapcsolatban szereztek – mondta Laki Judit, a BRTK Könyvtár és a Kálmán Imre Emlékház igazgatója. Sorra kerülnek majd a villák, a szállodák, panziók, a kikötő, és egyéb részei a városnak, a következő, februári előadás azonban Kálmán Imre szerelmeit mutatja be „Egy a szívem, egy a párom” címmel.

A könyvtár és emlékház továbbra is várja a városlakók visszaemlékezéseit a siófoki emblematikus épületekről – írja a siofok.hu.