Gőzmozdonnyal a Balatonhoz – az elfeledett Veszprém–Alsóörs vasútvonal története (veol.hu)

Fejlesztés, vita, nosztalgia – a vasútvonal 60 évének krónikája röviden. A vasúti összeköttetés új lendületet adott a Balaton-part gazdasági és társadalmi fejlődésének, amiért a következő nemzedék is hálás lehet. A Veszprém–Alsóörs vasútvonal története túlmutat egy egyszerű vasúti beruházáson – írja a veol.hu.

 

A 20. század elején még csak álom volt, hogy a Balaton-part települései kötött pályás kapcsolatot kapjanak a dunántúli megyeszékhelyekkel, különösen Veszprémmel. A vasút hiánya komolyan akadályozta a Balaton-felvidék fejlődését, pedig a térség turisztikai, mezőgazdasági és társadalmi szempontból is sürgette az összeköttetés megteremtését. A Veszprém–Alsóörs vasútvonal története túlmutat egy egyszerű vasúti beruházáson: ez a vonal a Balaton-part elérhetőségének szimbóluma lett, és évtizedeken át szolgálta a fürdőzők, nyaralók és helyiek igényeit. A téma rengeteg vasútrajongót és bloggert vonzott az eltelt idő folyamán. Ma már csak emlék, de a sínek helyén még ott csörgedezik a múlt.

 

Kezdetek: a Balaton-felvidék vasút nélküli világa

A 19. század végén a Balaton északi partjának kötött pályás elérhetősége (illetve elérhetetlensége) komoly problémát jelentett. Míg a Buda–Nagykanizsa (1861) és a Székesfehérvár–Celldömölk (1872) vonalak már régóta működtek, a Balaton-felvidéket elkerülték a sínek. A fejlődés lehetőségét sokan egy új vasútvonal kiépítésében látták, amely összeköti Veszprémet a Balaton-part településeivel.

 

Politikai és gazdasági ösztönzők

Az 1880-as évektől egyre több javaslat született. A filoxéravész pusztításai után

  • a borvidékek újraélesztése,
  • a kivándorlási hullám visszafogása,
  • valamint a régió gazdasági életének fellendítése

közös céllá vált. 1893-ban Csigó Pál, Óvári Ferenc és Szabó Imre képviselők memorandumot intéztek a miniszterelnökhöz, hangsúlyozva: a Balaton-parti vasút nemcsak közlekedéspolitikai, hanem társadalmi kérdés is.

 

Tervek és útvonalak – sokat vitatott irányok

A vonal pontos nyomvonalát több terv is érintette. A legéletképesebb elképzelés Veszprémből Szentkirályszabadja, Almádi és Balatonfüred érintésével Keszthelyig tartott volna. A vasútvonal motoros vontatásra – azaz korabeli motorkocsikra – készült volna, mivel a gőzmozdonyos közlekedés nehézkesnek bizonyult. Bár többször is megkapták az előmunkálati engedélyt, a különböző érdekellentétek – főként Veszprém és Zala megye között – rendre akadályozták a megvalósítást.

Az áttörés és törvénybe iktatás

1907 februárjában Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter benyújtotta a Balaton-parti vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslatot, amelyet még abban az évben elfogadtak. A 1907. évi XX. törvénycikk rögzítette a vasút kiépítésének pontos irányát és két éven belüli megvalósítását.

 

Építés és megnyitás rekordidő alatt

Az építkezés 1907 októberében kezdődött, a töltések építése Balatonalmádinál indult. A vasútvonal technikai részletei – felüljárók, támfalak, állomások – az akkori sajtóban is nagy figyelmet kaptak. Az Alsóörs–Veszprém vonal mindössze hét hónap alatt elkészült, és 1909. július 8-án hivatalosan is megnyitották a forgalom számára. A megnyitóünnepségen államtitkárok, városvezetők és lelkes lakosok is részt vettek.

 

Működés és emlékek (1909–1969)

A vonal hatvan évig működött, és főként nyáron volt nagy jelentősége: veszprémiek ezrei utaztak rajta a telkükhöz, strandolni vagy nyaralni. A nyári hétvégéken zsúfolt szerelvények járták az utat, igaz, legendás lassúságuk miatt némi mosolyt is kiváltottak. A személyes emlékek mára felértékelődtek: a szájhagyomány  típusú visszaemlékezések, hanganyagok értékes kiegészítői a hivatalos dokumentációknak – írja a veol.hu.

Régi pompájában díszeleg a Balaton-part letűnt császára a hídon
(Fotó: wikipédia)