Schirilla György parkolóőr lett és már nem szereti a hideg vizet. Búcsúzóul úszik még a Dunában és a Balatonban is, de csak, hogy elköszönjön a közönségétől.
Parkolóőri munkája közben sokan felismerik a jeges Duna átúszásáról híressé vált Schirilla Györgyöt, aki édesapjától „örökölte” a rozmárságot. Ismertsége inkább előny, mint hátrány a munkájában.
Elváltam és rengeteg adósságom volt, amikből, ha nehezen is, de az új párom segítségével kijöttem – emlékezett az elsősorban jeges úszásairól ismert sportember, aki ezt a „hobbiját” édesapjától örökölte.
A sportból, az úszásaiból már nem tudott megélni. A szponzorációs pénzek mindig arra voltak elegek, hogy az úszásokhoz kapcsolódó költségeket fedezni tudja. Emellett jóga és reflexológia oktatással is foglalkozott. Ebből tudta eltartani a négytagú családot.
Két és fél-három éve teljesen padlóra kerültem, és munkát kerestem. Tudok sokat gyalogolni, de egy fegyelmezetlen, bohém ember vagyok. Úgy gondoltam, hogy a parkolási ellenőrségnél ez az utóbbi két tulajdonság eltűnik, az első pedig nagy előny, és ráadásul ez a munkakör rászoktat egy sokkal fegyelmezettebb életre. Jó a kommunikációs képességem, rendet tudok tenni egy parkolóban – fogalmazott György.
Sokan megismernek, kiszólnak az autójukból, hogy Gyurikám, nem lenne jobb inkább a jeges Dunában? Én pedig úgy gondolom, hogy dolgozni ugyan nehéz, de nehezebb nem dolgozni. Édesapám, aki nálam híresebb volt, a hatvanas években havat lapátolt, pincér volt az Országház Étteremben, sőt hajnalban még kukázott is. A munka nem ciki, cikisebb lenne, ha az ismertségemet kihasználva koldulnék az utcán. Három év múlva nyugdíjas leszek, arra is gondolni kell – mondta György.
A Duna átúszásából még vannak „tartozásai”, de már kevés.
Búcsúzóul még kell egyet úsznom Budapesten és Vácott, és lesz még kettő a Balatonon is, hogy elköszönjek a közönségtől. Apukám 52 évesen hagyta abba a jeges Duna átúszását, én ennél tízzel több vagyok, és megmondom őszintén, nem vonz a hideg víz, nincs már kedvem belemenni. És nagy telek, jégtáblák sincsenek. És különben is, rengeteg Rozmár klub van az országban. Számomra így nincs kihívás sem – nevetett Gyuri.
A cikk folytatása itt elolvasható.