Az Alkotóház Tomay Tamás legutóbbi megvalósult épület átalakítása, ami jelen formájában, kiegészítő funkcióként, az ide érkező rezidens programban résztvevő alkotóknak szálláshelyet is biztosít. Ritka eset az, amikor a megbízó, a használó és a tervező egy család. Az Alkotóháznak a tervező lánya, Tomay Katalin iparművész a gazdája. Magát az épületet pedig Tomay Tamás fia találta: olyan épületet keresett az Alkotóház számára, ami két, nagyméretű kemencét képes befogadni.
(Fotó: Gyulovics István)
Balatonalmádi központjában állt egy sárga homlokzati színezésű, 1926-ra elkészült épület a Nyiri Mária által tervezett, 1976-os építésű buszpályaudvar mögött – áll Gyulovics István írásában, mely az epiteszforum.hu-n jelent meg. Az eredetileg panziónak épült házat a Balaton körüli fejlesztések első hullámában még szezonális használatra szánták, így fűtéssel az átalakításig nem is rendelkezett. Ez a ház a huszadik század első évtizedeire jellemző üdülőturizmus igényeire válasz. Formálásában – mind alaprajzi szervezésben, mind tömegalakításban – szimmetria jellemzi, a korszak nagy hegyi-, vagy tóparti szállóinak formai kialakítását idézi. A szuterénben raktározás és konyha, a földszinten ebédlő, szobák és iroda helyezkedtek el. Az emeleten három nagyobb- és két kisebb szoba kapott helyet. A középső szoba kiegészül az ebédlő feletti terasszal. Az additív elemként megjelenő gondnoki lakás és tároló feltételezhetően bővítésként, egy későbbi építési fázisban valósult meg. A monumentalitás kölcsönzött építészeti jegyei nagyobbnak mutatják a házat.
Az átalakítás alapvető célja az volt, hogy két gázüzemű kemencét lehessen elhelyezni az épületben, amelyek a pincében kaptak helyet. Az anyagmozgatás és a folyton szaporodó tárgyak ugyanakkor szükségessé tették a pince bővítését és ennek „melléktermékeként” létrejött magasföldszinti terasz pótolja az addig hiányzó kertkapcsolatot. Ezzel a terasz kiegészítéssel a ház végre elnyeri a vendégfogadás és közösségi tér utolsó attribútumát is.
A ház vezérszintjére a külső előlépcsőn jutunk fel. Belépve nagyméretű közösségi tér fogad. Ez a színtere a workshopoknak is. A földszint négy műhely szobájához közös vizesblokk tartozik. Az emeleten további öt szoba került kialakításra. Elsőre szokatlannak tűnhet egy szállásépület esetében, hogy nem tartozik a szobákhoz dedikált vizesblokk. Jelen esetben ez határozott megbízói szándék volt, hogy ezzel is hangsúlyozza az épület kollektív, alkotóház jellegét. A belső lépcső tengelyében elhelyezkedő konyha és étkezőhelyiség az emeleti terasszal egészül ki.