Az 1920-as évektől a Balaton jelentősége fokozatosan növekedett. Egyre több nyaraló épült, az össze-vissza összkép ellen pedig Kotsis Iván modern, korszerű és könnyen megvalósítható tervekkel lépett fel, melyek a mai napig meghatározzák a magyar nyaralóövezeteket.
Kotsis Iván balatoni tevékenysége saját balatonboglári nyaralójának megtervezésével vette kezdetét 1923-ban, és egészen a második világháborúig tartott – írja az Építész Fórum. Ennek az időszaknak a legismertebb és leglátványosabb műve a balatonboglári Szent Kereszt Felmagasztalása-templom, mely modern templomépítészetünk kezdeteihez kötődik. Ám nem ez az a munka, amellyel Kotsis a legnagyobb hatást gyakorolta a Balaton képére – bár kétségkívül a modernizmus elfogadottságát nagyban növelte –, hanem haladó szellemű, modern stílusú, és legfőképpen jól használható és kényelmes nyaralói az igazán meghatározók.
Előzmények
A Balaton jelentősége az 1920-as évektől fokozatosan növekedett, mind tudományos, mind turisztikai szempontból, ami a trianoni békeszerződés következtében elvesztett tengerparthoz is köthető. Habsburg József főherceg azért választotta 1924-ben új nyaralókastélya helyszíneként Tihanyt, hogy példát mutasson, és ugyanezért került ide a Klebelsberg Kunó által létrehozott kutatóintézet is 1926-ban. A Balaton népszerűsége nőtt a külföldi utazások nehézkessé válása által is. Az első világháború előtt nem volt szükség útlevélre, és az osztrák-magyar koronát számos országban elfogadták. A háború után és az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésével azonban ezek a tényezők mind megváltoztak, így a nyaralni kívánók gyakran a Balatont választották. A két világháború közötti időszakban számos pozitív változás is bekövetkezett: ekkor vezették be a 8 órás munkanapot és a szabad hétvégét, aminek következtében már nem csak az elit, hanem széles néprétegek is lehetőséget kaptak a nyaralásra. Ezek a tényezők mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Balatonon fellendült a nyaralóépítés.
Kotsis István tervei
Mivel a nyaralóépítés úgymond demokratizálódott, a korábbi, arisztokrata és nagypolgári épülettípusok mellett megjelentek a méret és az elegancia helyett a kényelemre és praktikumra koncentráló tervek. Kotsis Iván olyan nyaralókat tervezett, melyek költségkímélő módon és egyszerűen kivitelezhetők, így a kevésbé tehetősek számára is elérhető épülettípusok jöttek létre, melyeket egy kőművesmester is meg tudott építeni. A korábban számos különböző funkciójú helyiség helyett egy tágas étkező-nappalit alakított ki, melyet kisméretű hálószobák vagy hálófülkék egészítettek ki. Természetesen az épületekben konyhát és fürdőszobát is elhelyezett. Mivel elsősorban nyáron használt házakról beszélünk, fontosnak tartotta, hogy egy nagyméretű, fedett teraszt is kialakítson, ahol a család együtt töltheti az idejét, akár esőben is.
Kotsis a balatoni éghajlati viszonyokat, az uralkodó észak-nyugati szelet és az esőzéseket is szem előtt tartotta a tervezés során. Az erős szél miatt a magastető alkalmazását nem javasolta, ám az ázásveszély miatt a lapostetőt sem, így az alacsony hajlásszögű tető mellett tette le voksát. A házat a legtöbb esetben kisméretű telek észak-nyugati végén helyezte el, hogy a terület többi része szélárnyékban legyen. Szintén a szél miatt beverő eső ellen nagy kiülésű ereszt javasolt, a nap miatt pedig zsalutáblákat tervezett. Az újonnan kialakított nyaralótelepek rendszertelen utcaképével nem volt kibékülve, ezért az általa tervezett házak esetében a visszafogott, tömbszerű tömegalakítást és a viszonylagos vagy teljes díszítetlenséget választotta, hogy az épületek mind újonnan kialakult környezetükkel, mind az eredeti faluképpel harmonizáljanak.
Kotsis Iván nyaralótervei igen gyorsan elterjedtek, ám nem csak ezért határozzák meg a mai napig a balatoni nyaralóövezetek képét. Az 1960-as években is számos típusterv született, melyek közül több egyértelműen visszavezethető Kotsis munkáira, így építészünk nyaralótervei több évtizeddel később is éreztették hatásukat.