Tihany beépítése az 1970-es években kezdődött, de az elmúlt másfél évtizedben radikálisan felgyorsult, és míg a természeti környezet leradírozásával gyakran foglalkozik a közvélemény, ennek ambiens hatásaira már kevesebb figyelem irányul. A természeti környezet átalakulásával azonban elkerülhetetlen a hangzó környezet átalakulása, amely az embert körülvevő, de nem vagy nehezen tudatosuló ambiens ingerek megváltozását jelenti.
A balatoni túlépítkezés nem csak felszíni transzformáció: ha egy általunk régről ismert helyszínnel kapcsolatban megfogalmazódik bennünk, hogy valami megváltozott, de a látható környezet az emlékeinkben szereplővel akár azonos is maradt, ugyanakkor a régi zajok helyét más jellegű zörejek vették át, szinte biztosra vehetjük, hogy a hely ökoszisztémája megváltozott – írja az Építész Fórumon megjelent tanulmányában Zilahi Anna.
A szerző 2020-ban részt vett egy terepgyakorlaton Tihanyban az xtro realm művészcsoporttal Jordán Ferenc meghívására, aki a Tihanyi Limnológiai Kutatóközpont igazgatójaként kezdeményezett interdiszciplináris együttműködést. Mivel az OFF-Biennáléra készülő munkájában a tihanyi visszhang témájával tervezett foglalkozni, néhány hónappal később, 2020 őszén visszatért Tihanyba és néhány napig környezeti hangokat rögzített az faluban, amely az általunk ismert nyári, turisztikai maszkját levetve, télire visszanyeri a kistelepülés csendes, nyugalmas, spektákulumok nélküli arcát. A várakozásai ellenére azonban szezonon kívül is meghatározó ambiens élményként hatott egyrészt az autóút zaja, másrészt pedig a folyamatos építkezések robaja.
A ’70-es években indult meg a turizmus Tihanyban, az egykori halászó és gazdálkodó falut teljesen átalakította a növekvő érdeklődés, amelyet mára valójában sem területileg, sem infrastrukturálisan nem képes kiszolgálni. A vendéglátóiparral megjelentek a személyautók , majd pedig a tereket is úgy kezdték szervezni, hogy kiszolgálják az egyre növekvő gépjárműforgalmat. Maga a turizmus is jelentős plusz zajt generál, de az autós közlekedés mély frekvenciájú motorzúgása szinte állandósult.
Emellett, és ezzel összefüggésben zajlik a hírekből jól ismert, törvényeket kijátszó természeti pusztítás , amely eltünteti az erdős, bokros területeket – amelyek egyébként a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területéhez tartoznak –, hogy luxus építési területként szolgáljanak a politikai-gazdasági elit számára. Ez a folyamat azzal jár, hogy körben leradírozzák a hegyről azt a hagyományos flórát-faunát, amellyel a növekvő autóforgalom zajától fizikailag hangszigetelték a faluközpontot. Ennek kiiktatásával azonban egyre nagyobb léptékben terjed a zajszennyezés a belvárosban, és visszhangzik tovább a félsziget belseje felé.
A változásban beazonosított harmadik komponens a beruházások, az építkezések évekig húzódó ipari hangja.
Egymást erősítik tehát ezek a folyamatok: a növekvő turizmus és gépjárműforgalom zaja, a zajszennyezést fizikailag enyhítő, természeti elemeket kiiktató pusztítás és a folyamatos építkezés.