A múlt század harmincas éveiben a Balatonon már pezsgett a vitorlás élet. Kisebb típusok mellett sorra épültek a 22-es, 30-as és 40-es schärenkreuzerek.
Benacsek Jenő 1929-ben tervezte és építette meg az azóta is Pelikán nevet viselő, hajólevele szerint 40 nm2-es balatoni cirkálót. A kalandos sorsú hajó – amely ebben az évben várhatóan ismét vízre kerül – több, hosszabbítást is magában foglaló átépítésen esett át – írja a hunsail.hu.
Korábbi fotók, a hajótest és a kiel összevetése alapján egyértelműen megállapítható, hogy seefahrtkreuzerről beszélhetünk, mégpedig valószínűleg nem a 30-as, hanem a 40-es típusról. 1937-ben Benacsek Jenő tervei alapján megépült a német osztályelőírásokhoz képest kicsit átrajzolt 60 nm2-es Daruvár seefahrtkreuzer. Államosítását követően évtizedekig a fantáziadúsnak aligha nevezhető Nemzetköziség volt a neve, de legalább túlélte ezt is, mint a háborút. Egészen a 75 nm-es es schärenkreuzerek elkészültéig a Balaton legnagyobb cirkálója volt. És az egyik leggyorsabb is. Az 1942-es Kékszalagon Fonyódnál már 17 km-es előnye volt, de a szélviszonyok kedvezőtlen változása miatt végül mégsem tudott győzni.
Az új slágerhajó, a Daruvár a Balatonon bizonyította az új német típus alkalmasságát. A hazai szövetség pártolta a seefahrtkreuzer típus átvételét. Az összes szempontot figyelembe véve (méret, sebesség, kényelem, biztonság stb.) a választás a Német Vitorlás Szövetség által német nemzeti osztályhajóként bejegyzett, 12,5 méter hosszú 50-es tengeri cirkálók hazai bevezetésére esett. Ennek jegyében – az osztályszövetség adatai szerint – elsőként a svéd Erik Salander eredeti tervei szerint 1938-ban Balatonfüreden fából, ólom tőkesúllyal megépült a Budapest és a Kenese. A Balatoni Hajózási Rt. az MVYSZ-től 1940 novemberében kapta meg az engedélyt a később sorozatban épülő hajók újabb példányainak megépítésére.
Néhány év leforgása alatt, 1941 és 1944 között 13 darab 50-es cirkáló épült Füreden. Az első ilyen hajó az 1941-ben épült Elektra (később Gamma) volt.
A Balatonfüredi Hajógyárban a háború után 1954-ben épült újra – alumíniumból – 50-es cirkáló (Alu I.) Egyes megoldásokban visszatértek az eredeti német tervekhez (pl. önürítős cockpit). 1954−55-ben tíz, egységesen vastestű, vas tőkesúllyal ellátott, jellegzetesen lépcsős kialakítású kajütös hajót építettek Balatonfüreden (ez volt az ún. SZOT-flotta). 1955-ben a Társadalmi Vitorlás Szövetség hivatalosan is a „C”, azaz nem építhető kategóriába sorolta az 50-eseket. A típus ismételt gyártása akkor indult meg, amikor Soponyai Géza 1987-ben a Marsról levett sablon segítségével műanyag 50-eseket kezdett építeni és a hajótestet saját tervezésű fedélzettel látta el. Az első példány a Marsall nevet kapta és több, mint húsz társa épült a későbbiekben.
Az államosítás után Füredről méltatlanul eltávolított Hankóczy Jenő Vácon kapott munkát. A Flottillának és a belvízi személyhajózásnak kellettek az új hajók, ezért új feladatául kapta az alumínium, mint hajóépítő anyag és technológia alkalmazásának bevezetését a hazai hajógyártásban. Vácott ismételte magát a sors, mivel a Dunai Hajógyár létrehozásában Hankóczynak a füredihez hasonló meghatározó szerepe volt. A méreteivel lenyűgöző Phoenix hajót – Hankóczy Jenő 80-as seefahrtkreuzer tervei alapján – egy 15 hajóból álló sorozat részeként, állítólag külföldi megrendelésre építették Vácon készült alumínium testre Balatonfüreden. Az 1956-os Forradalom miatt a külföldi megrendelő visszalépett. Az exportból visszamaradt hajó a kevéssé találó Galyatető keresztnevet kapta.
A Galyatetőt is, hasonlóképpen az ötvenes években épült balatoni ötvenesekhez, a SZOT balatoni sétahajó üzletága üzemeltette (Orion és társai). A Galyatető végül 1993-ban került magánkézbe és kapta a jobban illő Phoenix nevet, adózva a valahavolt legnagyobb balatoni vitorlás emlékének.
Az állítólagos „arab” flottából származnak a seefahrtkreuzer típusjegyeket felsorakoztató Szaturnusz és Uránusz 125-ös kétárbócos cirkálók. Hankóczy Jenő tervei szerint 1955-ben Vácon (test, felépítmény) és a Balatonfüredi Hajógyárban (árbócok, felszerelés, összeszerelés) épültek. A Szaturnusz 1985-ben Pásztor Ferenc vezetésével 100 napos búvárexpedíción vett részt a Vörös tenger egyiptomi partszakaszán és az Indiai óceánon. 2005-ben átalakították, klasszikus felépítménye eltávolításra került és „kalózhajó” fa felépítményt kapott: ezzel a barbár művelettel sajnos szinte minden cirkáló jegyét elvesztette. 2017-ben az Esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium Hajdú Antal Sportköre eredeti állapotban állította helyre és azóta Balatonkenesén található. Jelenleg ő tekinthető a ténylegesen legnagyobb balatoni cirkálónak.
A balatoni seefahrtkreuzer flotta utolsónak érkezett, de egyben legidősebb tagja az Eridána. A brémai Abeking & Rasmussen gyár első, 12, 7 méteres 30 nm2-es cirkálóját, a Pan nevet viselőt, 1924-ben gyártotta magán megrendelésre. Az Erida 2021-ben érkezett a Balatonra és az Összevont Cirkáló Zárt Hajóosztály tagja.