Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült a badacsonyi borászat meghatározó szereplője

Dr. Laposa József tájrendező mérnök, a badacsonyi borvidéket meghatározó borászati, illetve tájrendezési és tájépítészeti munkája, valamint a borászszakma épített és írott emlékeinek megőrzését szolgáló irodalmi tevékenysége elismeréseként, Magyarország Köztársasági Elnöke, Áder János, Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesítette. A díjat dr. Nagy István Agrárminiszter adta át.

(Fotó: Facebook/Laposa Birtok)

Laposa József 1948-ban született Budapesten, Kőbányán. Az I. (korábban Szent) László gimnáziumban érettségizett. A Kertészeti Egyetemre 1968-ban nyert előfelvételt, majd a katonaságot követően 1969-ben kezdte meg tanulmányait.

A Kertészeti Egyetem elvégzését követően a VÁTI Regionális Tervezési Irodáján kezdett dolgozni. Az üdülőkörzetekre készülő tervek természet- és tájvédelmi munkarészeinek elkészítése volt a feladata (Bakony, Kiskörei víztározó, Dunakanyar, Balaton). Egész további szakmai munkásságát és életét meghatározta a Balaton üdülőkörzet szőlőhegyeinek, zártkertjeinek helyszínelése, melyre hétvégeken került sor fiatal kollégáival. Ebből a szőlőhegyi helyszínelésből született meg első könyve, a „Szőlőhegyek a Balaton-felvidéken”, valamint a zártkertek tervezésének tartalmi követelményei is.

Az 1980-as évek elejétől a Településtervezési Irodára került át, ahol 1982-től a Zöldfelületi szakosztályt vezette. Itt a településrendezési tervek zöldfelületi, tájrendezési, környezetvédelmi munkarészeit készítette, illetve irányította a zártkert rendezés tervezési folyamatát. 1985-ben, döntően szakmapolitikai okok miatt – a nagymarosi vízlépcső tervezett építése elleni tiltakozásul – elhagyta a VÁTI-t és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban vállalt állást. A múzeumi évek alatt kiállítások megrendezése volt a feladata (pl. a magyar szőlészet és borászat, a magyar kertészet története), emellett a Soros Alapítvány támogatásával folytatta a VÁTI-ban elkezdett szőlőhegyi kutatásait, a zalai szőlőhegyek bejárásával.

1996-ban Paksy Gábor vezérigazgató hívására visszatért a VÁTI Területrendezési Irodájára, ahol több megye területrendezési tervét készítette el, valamint vezető tervezőként irányította a Balaton kiemelt üdülőkörzet tervének kidolgozását, amelyet a 2000. évi CXII.-tv. (az ún. Balaton törvény) helyezett hatályba.

Amint jogilag lehetséges volt, a főállás mellett saját tervező céget alapított. 1991-től a Környezettervben, később nyugdíjasként a Tájterv Műhely Kft.-ben (2020-tól Laposa Műhely Kft.) foglalkozott településtervezéssel, külterület-szabályozással, világörökségi kezelési tervek készítésével.

Több mint 200 település rendezési tervének készítésében vett részt vagy mint tájrendező szakági tervező, vagy mint vezető településtervező.

Szakmai társadalmi tevékenysége is jelentős, évekig dolgozott a MÉK Tájépítész tagozat vezetőségében, a MUT Falutagozat, illetve a Magyar Tájépítész Szövetség elnökségében. 2005-től megszűnéséig tagja volt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Tanácsának, az 1990-es évek közepén a Somlói borvidék titkáraként három évig tagja volt a Hegyközségek Nemzeti tanácsának, és több mint egy évtizedig dolgozott a Somló-hegy Alapítvány kuratóriumában.

Tervezői munkája mellett, mint borász is maradandót alkotott: apósa badacsonyi présházából indulva, részben kárpótlási, részben vásárolt területeken családjával néhány évtized alatt létrehozta a Badacsony egyik legjelentősebb borászatát, a Laposa Birtokot.

(forrás: urbanistak.hu)