Olyan volt az elmúlt pár hétben a csapadék, mintha csak rendelésre érkezett volna: a tavasz, a vegetációs időszak megmenekült a katasztrófától. Csakhogy ezt a pozitív kilengést már egy olyan hintán tapasztaljuk, amit folyamatosan húznak hátra: a talajvíz adataiból láthatóan a nagy trend még mindig a kiszáradás. A válaszonline.hu helyzetjelentése a téli aszály után.
A Dunán felbukkant a vészesen alacsony vízállást jelző Ínség-szikla, a Dráva, a Bódva, a Sajó és a Maros magyarországi szintje súrolta a negatív rekordot, a földeken a felső talajréteg aszályossága rosszabb képet mutatott, mint a szárazság miatt sokszor elátkozott 2022-es év azonos időszaka. Emberemlékezet óta nem láttunk ilyesmit télen és kora tavasszal – írtuk március közepi cikkünkben. Adatbázisokból kimutattuk, hogy a hideg időszakban 50–70 mm csapadék hiányzott a Tisza vízgyűjtőjén, és ha ehhez hozzávesszük a 2022-es aszály óta felgyűlt deficitet, akkor a kumulált csapadékhiány elérte a 200–240 mm-t is egyes a területeken.
A ritka jelenségnek számító téli aszályt együtt okozta az időjárás természetes változékonysága és a korábbi nagy szárazságok túlnyúló hatása. Szabó Péter éghajlatkutató lapunknak adott elemzéséből kiderült, hogy a hagyományos téli csapadékforrást jelentő, a Földközi-tenger felett kialakuló mediterrán ciklonok alig érték el térségünket, így nemcsak Magyarország területén, hanem a szomszédos Szlovákia és Ausztria hegyláncain is jelentős csapadékhiány alakult ki, minimálisra csökkentve a hóban tárolt vízkészletet.
Nemcsak a sokkoló jelent írtuk meg, hanem a reményteli közeljövőt is: „Biztos, hogy a következő két hétben a talajok nedvességtartalma jelentősen növekedni fog” – nyilatkozta éghajlatkutató szakértőnk.
Bejött. A Hungaromet 30 napos csapadékösszegeket mutató térképén látszik, hogy országszerte minimum 30–40, több helyen 60–70, sőt egyes területeken 100 mm körüli eső esett. Ez nagyon jónak mondható: az 1991–2020-as időszakot tekintve az évi átlagos csapadék 500–800 mm Magyarországon, a tájak közötti jelentős eltérésekkel (az Alföldön 480–500 mm, az Alpokalján felmegy 850 fölé is).
Az elmúlt hetekben érkezett csapadék mennyisége mellett a formája és időzítése is ideális volt: a helyenként 80–100 mm-t is elérő mennyiség nem özönvízszerűen, hanem lassú, csendes, jó eloszlású esőkben érkezett, így alkalmas volt a beszivárgásra, a felszín alatti készletek pótlására. Ezt segítette, hogy elmaradt a máskor március utolsó napjaiban megérkező kora nyárias meleg, így a rengeteg veszteséget okozó párolgás sem fokozódott. Emiatt nemcsak az esőtérkép megnyugtató most, hanem az Országos Vízügyi Főigazgatóság aktuális talajvizszinteket mutató tájékoztatója is.
Elmúlt a veszély?
Tényleg olyan volt az elmúlt pár hétben a csapadék, mintha csak rendelésre érkezett volna. A tavasz, a vegetációs időszak lényegében megmenekült a katasztrófától. Márciusi cikkünkben ugyanakkor rögzítettük, hogy még a közeljövő jelentős talajnedvesség-növekedése sem garancia arra, hogy nem következik be egy 2022-eshez vagy 2024-eshez hasonló aszály.
Hogy miért nem, ahhoz nézzük meg a fenti téképet más időperspektívában! Az OVF talajvizszint-térképe bemutatja az eltérést a 30 éves, vagyis az 1991–2020-as átlagtól.
Vagyis ha az aktuális helyzet jó is, az évtizedek alatt felhalmozott hiány hatalmas. Konkrét példával: a kiskunmajsai, 4252-es sz. kút 10,52 méter mély, aktuális talajvízszintje terep alatt 511 cm, ami 279 centivel alacsonyabb a 30 éves átlaghoz képest. A kerekegyházai 1387-es kút mélysége 6,38 méter, aktuális talajvízszintje terep alatt 519 cm, ami 270 centivel alacsonyabb a 30 éves átlaghoz képest. A sok negatív eltérés miatt piros a térkép, bár apró foltokban vannak rajta kékes részek is, ahol magasabban áll a víz a kutakban.
A teljes cikk a térképes adatokkal itt megtekinthető.