Nem mindennapi könyvet jelentetett meg a Csopak-Paloznaki Református Társegyházközség. Tislér Gézáné Akócsi Katalin magángyűjteményében háromszáznyolc falvédő található, a legrégebbiek a 1914–1915-ös évekből származnak.
A falvédők a német nyelvterület közvetítésével jutottak el a magyar polgári, majd a városi munkásotthonokba és a 20. század elejére a paraszti háztartásokba is, ahol ekkorra a füst kivezetésével már megjelent a tisztaság eszméje is – írja a veol.hu. A saját környezetben, elsősorban a ház asszonya, a maga korának ruháiba öltözve köszönt vissza a falvédőről.
Idővel a feliratok tartalma is megváltozott. Már nem a műveltségi szintet voltak hivatottak reprezentálni, hanem a követendő józan magatartáseszményekre figyelmeztettek, és emlékkönyvekből, háztartási tanácsadókból kerültek ki. A szakirodalom a szöveges falvédők, kép és szöveg együttes mondanivalója szerinti három csoportját különbözteti meg. Vannak a műdalok, nóták, érzések idealizált szituációit, zsánerhelyzeteket megragadó falvédők, valamint az úgynevezett normatív tartalmúak. Ezek azt közvetítik, hogy az ember számára legfontosabb érték a családi boldogság, amelynek feltétele a szerelem, a jómód, a szerencse és az isteni gondviselés, továbbá a vallásos szentenciát tartalmazó falvédők.
Amikor megvettük a Szóga-házat, évekig üresen állott. Egyik délután a tervező mérnökkel átmentünk a házba, és hirtelen észrevettem, hogy az üres konyhában, a füstös, kormos falon egy falvédő van, szürkés-feketén. Hazavittem, kimostam, és egy kedves jelenet elevenedett meg előttem. Déli 12 órakor két menyecske trécsel a konyhai tűzhely mellett. A falvédő felirata azonban figyelmezteti őket: Tere-fere szóbeszéd, nem lesz készen az ebéd. Megtetszett a falvédő, és eszembe jutott, hogy gyermekkoromban – sok faluban még ma is – a konyhákban hímzett falvédők voltak feliratokkal. Nekiálltam tehát gyűjteni – eleveníti fel a falvédők történetét és különleges hobbiját a veol.hu-nak Tislér Gézáné Akócsi Katalin.
A háromszáznyolc képet tartalmazó könyvhöz S. Lackovits Emőke néprajzkutató, nyugalmazott főmuzeológus írt egy ajánlót. A konyhai falvédő világába kalauzol el ez a remek összeállítás, olyan világba, amely a polgári és paraszti kultúra határmezsgyéjén létezett, amely képeivel, rövid szövegeivel a mindennapi élethez, társas kapcsolatokhoz fogalmazott meg egyszerű bölcsességeket, amelyek egyszerre idézik meg az egykori emlékkönyvek sorait, a magyar nótákat, esetenként pedig az operettek világát. Egy elmúlt korszak emléke valamennyi, amelynek használatára, sőt készítésére az idősebb korosztály tagjai még jól emlékeznek – idézi a veol.hu a néprajzkutatót.
Pilipkó Erzsébet személyében olyan néprajzkutató vállalta a gyűjtemény szakmai feldolgozását, aki rávilágított a néprajzos szakma ellenérzését, elutasítását követően ezen sajátos, díszített textilegyüttes elfogadásának állomásaira, és nemzetközi kitekintéssel egy jellegzetes tárgycsoportként határozta meg ezeket a textil-emlékeket, rámutatva a funkciójukból is adódó kedveltségükre.