OVF: indokolt lenne a balatoni nádgazdálkodási terv felülvizsgálata (MTI/HírBalaton)

A nádaratási szezon február 15-ig tart, amelynek során a balatoni nádas töredékét fogják csak learatni az idén is; indokolt lenne a balatoni nádgazdálkodási terv felülvizsgálata – közölte az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) az MTI megkeresésére. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet nádkutatója is nyilatkozott a témáról a HírBalatonnak.

 

Az OVF tájékoztatása szerint a Balatont kezelő Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság költségvetésében a korábbi évekhez hasonlóan, bruttó 3 millió forintot tudtak elkülöníteni nádaratásra, amit pályázat útján vállalkozókkal végeztetnek. A tavalyi szezonban több mint 60 hektáron vágták le a nádat, az ideiben eddig 57 kérelem érkezett 32,5 hektárra, de ez még nőhet valamennyit.

Arra a felvetésre, hogy a  balatoni nádgazdálkodási terv szerint a tó mintegy 1200 hektárnyi nádasából évente 200-300 hektárnyit lenne indokolt levágni, az OVF azt válaszolta; „ekkora terület learatása nem reális, erre az illetékes vízügyi igazgatóság nem rendelkezik sem anyagi, sem infrastrukturális erőforrással”.
Megjegyezték: gépi aratásnál természetvédelmi előírás, hogy azt jégről végezzék a nád rizómájának (gyökértörzsének) védelme, a taposási károk kiküszöbölése érdekében. Ehhez mintegy 10 cm vastagságú, összefüggő, teherbíró jégréteg szükséges, ami egyre ritkább, az idén például még nem is volt.

Hozzátették, hogy célszerű lenne a teljes balatoni nádgazdálkodás felülvizsgálata a gazdasági és természetvédelmi célok összeegyeztetésével. Ezek ugyanis gyakran nehezen összeegyeztethetők, mert például vízminőség-védelmi szempontból előnyös a töredezett, rosszabb minőségű, avas, öreg, penészes nád vágása, mivel ezzel sok szerves anyag kerül ki a tóból, a haszonnádvágásra viszont ez a nád nem alkalmas.

*

Tóth Viktor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet nádasokat is kutató tudományos főmunkatársa a HírBalatonnak nyilatkozva elmondta, léteznek úszó pontonokról, illetve csónakról történő nádaratási technológiák, amelyek potenciálisan átültethetők lennének a Balatonra, de ezek tesztelésére nem került eddig sor. Hozzátette, a költségigénye miatt politikai döntésre lenne szükség az ügyben, hiszen a vízügy nádaratásra szánt 3 milliója tervezésre sem elég.

A kutató álláspontja szerint rendkívül fontos lenne a balatoni nádas megújulását szolgáló rendszeres, 3-4 évenkénti aratás a nád fennmaradása a tó biodiverzitása, vízminőség-védelme, helyenkénti partvédelme, és feltöltődésének lassítása miatt. Hangsúlyozta, egy négyzetméternyi nád évente 3-4 kilogrammnyi helyben maradó biomasszát produkál, ha nincs aratva. Megjegyezte, jó és természetbarát megoldás lenne egy-egy nádas időnkénti leégetése, azonban az uniós jogszabályok egyelőre ezt nem teszik lehetővé.

Kifejtette, úgy látja, hogy a magyar állam a több kormányzaton átívelő hosszútávú stratégiájában teljesen elvetette a természetközpontú gondolkodást, helyette GDP-alapú döntéseket hoz, lásd akkumulátorgyárak, balatoni beépítések vagy az új építészeti törvény.