Talán nem mindenki tudja, hogy Szigliget két várrommal is büszkélkedhet. A szépen felújított erődítmény mellett ugyanis a szabályos kúp alakú vulkáni hegy, a Királyné szoknyája szintén egy vár alapfalait rejti a földben és a fák, bokrok között – írja a veol.hu.
Erről azonban alig maradt fenn írásos emlék, a leletek szegényesek, kora, funkciója máig vitatott. Hangodi László tapolcai történész is foglalkozott már az építmény eredetével. Kérdésünkre elmondta, az írott emlék nélküli középkori építmény vélhetően már a 15. században katonai célokat szolgált, elképzelhető, hogy építése a nagynevű Újlaki családhoz kapcsolható. A fennmaradt falakból ítélve kéttornyos, kis erődítménynek tekinthető, ami egyes vélemények szerint a török korban is fontos szerepet játszhatott. Ekkor az óvár stratégiai szerepe felértékelődött, hiszen a másik várból nem volt rálátás a balatoni kikötőre. Így az óvár jó megfigyelőpont lehetett, amire az akkori Fonyód–Szigliget közötti állandó hajóforgalom miatt szükség is volt.
Szigligetnek akkoriban létezett felfegyverzett hajós csapata, az itt lévő haderő több naszáddal rendelkezett. Ettől függetlenül Hangodi László azt az elképzelést sem tartja lehetetlennek, hogy a Királyné szoknyáján lévő erőd vagy megfigyelőpont építése soha nem fejeződött be, s talán ebből ered az egyik idefűződő legenda.
A rege szerint egy idős somogyi úr akart itt várat építeni. Minden reggel átvezetett a déli partról Szigligetre, és egész nap dolgozott, csak sötétedéskor fejezte be a munkát. Ekkor beszállt csónakjába, és visszaevezett a déli partra. Másnap reggel, amikor jött, már az öbölből látta, hogy leomlottak a falak. Ezért ismét nekilátott az építésnek, csakhogy másnapra mindig ledőlt az előző nap rakott fal. Egy idő után belefáradt ebbe, és a pénze is elfogyott. Ekkor elkeseredetten kiáltott fel: Ó, vár, óvár, engem kifosztottál! Majd visszaevezett a túlpartra, és soha nem hallottak felőle az itt élők.
A cikk folytatása itt elolvasható.