Május elsejétől kötelező főépítészeti konzultáción kell részt venni a faluban építtetőknek – így módosult a balatongyöröki helyi építési rendelet. Ennek célja, hogy a település megőrizze arculatát, melyhez segítségképpen elkészült a Települési Arculati Kézikönyv is.
Balaton-felvidék jellegzetes építészete
Az Ófalu nádfedeles épületei, egykori halászházai és a település intézményei, a templom, az Újfalu lakóházai és nyaralói, az üdülőközpont szállodái és vendéglátóhelyei, a part menti sáv kempingjei, a csónakház, a becehegyi pincék és a természetközeli területek erdői és nádasai határozzák meg Balatongyörök arculatát. A faluban leginkább a Balaton-felvidék jellegzetes építészete érvényesül. Ezeket is őrzi az arculati kézikönyv ajánlásaival.
Balatongyöröknek szerencséje van: két elkülöníthető, de markáns építészeti vonal megtalálható a településen: az ősi, történelmi falurész és az üdülőövezetek. A népi építészet a múlt század elejétől a negyvenes-ötvenes évekig volt meghatározó. A század elején már megjelentek a nyaraló-és villaépületek is, melyek már sokkal polgárosodottabb, városi építészetet hoztak a településre – mutatta be az építészeti jellemzőket Biró Róbert polgármester. Az arculati kézikönyv hat területet és a rájuk jellemző építészeti stílust taglal.
– Nem erőltetjük a villasoron a nádtetős parasztház építést, hiszen ott teljesen más épületek vannak. Viszont a Kossuth Lajos utcában, amely a település ősi utcája volt, szeretnénk megtartani azt a telekbeosztást és azokat az utcai homlokzatokat, melyek jellemzőek voltak régen. Mai építőanyagokkal is meg lehet építeni hasonlót, így ha ránézünk az utcára, nem lóg ki a sorból : olyan érzésünk van, mintha régi parasztház lenne.
Javaslatokat is tartalmaz a kézikönyv
Konkrét ajánlásokat is megfogalmaz a kézikönyv, például, hogy a tető hajlásszöge és formája hasonlítson az utcában lévő házakéhoz, csakúgy, mint az épületek magassága, vagy hogy tömör helyett inkább áttört kerítés és kapu készüljön, s vannak javasolt anyagok és színek is – az élénkek például kerülendőek.
– Nem ragaszkodunk a hagyományos építőanyagokhoz, hiszen már vannak korszerűbbek, de ajánlottak a természetes anyagok. A régi parasztházakra inkább a földszínek a jellemzőek. Néhány szín dominál: egyrészt a nád, ami ha friss volt homokszínű, sárga volt, de miután az idő fogott rajta, megszürkült. Fehérre meszelték a falat, mert az oltott mész volt a legegyszerűbb építőanyag. A lábazat pedig szürke volt, mert a mészbe kormot kevertek, így a szürkén a felfröcsögő sár miatt nem tűnt koszosnak. Rájöttek, hogy ha ezzel a szürke színnel kihúzzák az ablakkeretet, akkor azt kiemeli. A zsalugátereket pedig általában zöldre szokták festeni -sorolta a zaol.hu-nak a régi, jellegzetes és megőrzendő színeket a polgármester.