Czeglédy Ákos 26 évig vezette az észak-balatoni, többféle díjat elnyert Paloznakot, előtte négy évig volt ugyanitt önkormányzati képviselő. Szerették, így az elmúlt évtizedekben egyszer akadt csak kihívója, az se sok eséllyel. A legutóbbi választásokon nem legyőzték, hanem ő döntött úgy, hogy elég. A vele készített interjú 1. részéből kiderült, miért hagyott fel a pogármesterséggel, és miként profitálhat egy település abból, ha odafigyel a helyi gyerekekre, fiatalokra. Az interjú 2. részében arról esett szó, másmilyen-e a pogármesterség a Balatonál, vagy hogy mit okoznak a betelepülők. A befejező 3. rész:
Szerinted miben kellene, lehetne leginkább változnia a Balaton-régiónak?
– Az együttműködésben. Mindenki erről beszél, de mégsem létezik, mindenki a saját kis játszmáit játssza. Most mondok egy furcsa példát. Itt az EKF (Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa) kapcsán sokan kérdezték, hogy mit hozott ez nekünk. Benne voltam az elejétől, elég sok ötlettel bombáztam őket. Amikor itt volt a Balatonnál a zsűri, benne voltam a fogadóbiztosságban is, aktívan részt vettem több mindenben. Az EKF kereteire beadott 3-4 pályázatunkból mégis egyetlen, a legkisebb nyert csak.
– A kollégák, akik sokat dolgoztak a pályázatokon kicsit fájlalták, és meg is sértődtek a zsűri döntésén. Én pedig azt mondtam, el kell fogadni, ha volt több sokkal jobb meg izgalmasabb pályázat, mint a miénk.
– Azt is mondtam, legyünk arra büszkék, hogy mi támogatói voltunk az EKF-nek. mert ugyan nyertünk 300-350 ezer forintot, de három év alatt befizettünk közel egymillió forintot. Erre büszkének kell lenni. Mert az EKF nem Veszprémnek vagy Balatonfürednek, vagy Paloznaknak volt a projektje, hanem egy közös projekt volt, ami úgy alakult, hogy mi most nem kaptunk, hanem adtunk.
Szóval ezt a fajta szemléletet, hozzáállás hiányolod?
– Abszolút! Mert ahhoz például, hogy a veszprémi Gyárkert fennmaradhasson ilyennek, ha finanszírozási problémái vannak, és ne lakópark legyen belőle, hozzá kell járulnia annak a 20-25 környékbeli településnek is, amelyek ebben érintettek. Mert odajárnak a lakói, vendégei korcsolyázni, koncertekre, szóval szórakozni.
– Ez a fajta szemlélet még hiányzik a térségben. Ennek elsajátításához az EKF azért adott egy lökést, mégis azt gondolom, hogy a Veszprém-környéki kistelepülések vezetői és képviselő-testületei kisebb fajta sokkot kapnának, ha Porga Gyula, Veszprém polgármestere írna egy levelet, amiben segítséget kér a Gyárkert fenntartásához. Akármilyen kis összegről lenne szó.
Te hozzájárulnál, ha még te lennél a településvezető?
– Boldogan! Vannak olyan szolgáltatások, ellátások, amit ha megfeszülnek, akkor sem tudnak biztosítani a lakóiknak a kistelepülések, ugyanakkor szükségük van rá. A mi dolgunk nem az, hogy helyben teremtsünk meg mindent, hanem, hogy biztosítsuk az eljutást közlekedéssel, falubusszal, stb. Nekünk az az érdekünk, hogy legyenek jó szolgáltatások, programok a közeli Veszprémben, Balatonfüreden, vagy Balatonalmádiban.
Amúgy milyen volt a környék polgármestereivel a kapcsolatod?
– Egyértelműen jó. És általában jóban vannak a polgármesterek, de ahogy pénzről van szó, mindenki becsukódik. Mintha a hatalom és a sikeresség egyfajta záloga lenne.
Szerinted mi hozhat fejlődést a régiónak, és vele Paloznaknak?
– Hát jó lenne a szezonalitást enyhíteni, amiről régóta szó van, hogy a téli Balatonnak is legyen presztizse. A jégpályáknak, amiből idén egyszerre tucatnyi lett a tó körül, részben örülök, részben nem. Ritka környezetszennyező és energiapazarló. Nem a jégpálya a megoldás, főleg nem az, hogy minden kis településen legyen egy. Egyéb, akár kulturális szolgáltatásokban látom a megoldást. Egy jó veszprémi vagy balatonfüredi koncertre lejönnek sokan a fővárosból is.
– Például a környéket összefogó Balaton Riviera Egyesület nagyon jól csinálja. Gyalogtúrákat, nyitott pince túrát szerveznek, amire az ország minden pontjáról jönnek. Nem kap kellő hangsúlyt a régió népszerűsítésében, hogy a Balaton-felvidék milyen páratlan szépségű, gyönyörű túraútvonalakkal rendelkezik, amik ősszel-tavasszal is nagy élményt jelentenek.
– A bringaturizmus a másik nagy történet, amire érdemes odafigyelni. Érdemes foglalkozni az egyre jobb kiszolgálásával. Szóval a kulturális, a bakancsos és a kerékpáros turizmusban látok még lehetőségeket. A horgászturizmusban nem. A horgászturizmus fejlesztése érdekütközést hoz a fürdő és a vitorlásturizmusban, és korántsem érint annyi embert, mint a többi.
Mi az, amit nem sikerült megoldani, mi a település legnagyobb gondja?
Az infrastruktúra hiánya a legnagyobb baj. Túlterhelt a víz-, az áramszolgáltató, és nyaranta kifejezetten szörnyű a közlekedés. Már mindenki autóval jár, miközben itt a hegyen egy nyomtávosak az utak, és nemigen hajlandóak az emberek kitérőket biztosítani a telkük kárára. Az E.on próbál lépést tartani az igényekkel, a havi rendszerességgel előforduló áramkimaradások egy része az aktuális fejlesztések miatt történik, de ezek nem átfogó fejlesztések, hanem amolyan toldozás-foltozás, „tűzoltás”.
Te most mivel foglalkozol?
– A Jókai összes olvasásán túl a szaunámat építem. Kicsit lassan megy, mert mindent magam csinálok.
Akadtak egészségügyi problémáid, vagy a lelked kívánta a nyugalmat?
– Abszolút a lelkem. Ennyi év után azt gondolom, hogy megtettem, amit meg lehetett, de legallábbis, amit én meg tudtam tenni. Szerintem nincsenek most Paloznakon kardinális feladatok, égető ügyek. Üzemeltetni kell a települést, amihez minden adott. Persze óriási feladat fenntartani megfelelő színvonalon a meglévő intézményeket, a könyvtárat, a kiállítótermet, a focipályát, a világítást, a szemétszállítást, a közparkokat, a játszóteret, és a többit. Aztán a konfliktusokat is el kell simítani valahogy, amik a mindennapi életből adódnak. A Balatonnál leginkább az, hogy az egyik építkezni akar, a másik azt akarja, hogy ne építkezzen senki, örökös a helyi lakos és a nyaralók közötti feszültség, és ott vannak még a vaddisznók is..
Jól látszik? Nincs benned semmi csalódottság, keserűség, csak elfogadás és az öröm, hogy leraktad a puttonyodat?
– Igen. Egyfajta felszabadultság van bennem, hogy most már nem az enyém a felelősség. Azt vallom, hogy nem a hivatal teszi az embert, hanem az ember a hivatalt. Ez most, hogy már nincs hivatalom beigazolódni látszik, továbbra is elismernek, és becsülnek.
Miért nem akartál legalább önkormányzati képviselő maradni?
– Ezt sokan kérdezték már. Harminc év után nehéz megállni, hogy az ember ne szóljon bele dolgokba. Nem szerencsés ha én ott osztom az észt az új polgármesternek, mint képviselő. Egyetértek azzal a gondolattal, hogy ahol kapitány voltál, ott utána ne legyél matróz.
Mi a helyzet a saját gyerekeitekkel?
– A legidősebb 30 éves, szociális munkás, kulturális antropológiát végzett Franciaországban és Brazíliában. Ő olyan nyughatatlan. A kisebbik lányom pénzügyes, könyvelő egy neves cégnél, úgyhogy azt szoktam mondani, ha bajba kerülök, ő fog eltartani. A kisfiam meg az érettségi után azt gondolta, hogy elege van az egész tanulásból, és elment Ausztriába vendéglátózni.
Mi a további célod, miből fogsz eztán megélni?
– A feleségemet, mint egyetemi tanárt nem fizetik meg annyira, hogy abból megéljünk, de van egy kis vendégházunk, amit nyaranta ki tudunk adni. Örököltem is valamennyit, aztán ha mégis baj lesz, a gyerekeim majd gondoskodnak rólam. Remélem azért ez csak vicc marad és nem szorulok rájuk majd soha.
Még van jó pár éved a nyugdíjig. Magyar-töri tanárként dolgoztál kezdetben. Nem gondoltál arra, hogy visszamenj tanítani?
– Dehogy. Bár a volt kollégák azt mesélik, a fizetés már egész elfogadható, de a körülmények, a környezet az elég frusztráló.
Szerinted jó kezekbe került a falu?
– Egy 30 éves helyi fiatalember, Szente Ádám az új polgármester. CNC esztergályos programozó volt, külföldön is dolgozott. megvan a magához való esze, elég határozott, ambiciózus és felelőségteljes. Az, hogy jó kezekbe került-e a falu, 3-5 év múlva derül ki. Én bízok benne!
Amúgy milyen az új polgármesterrel a viszonyod?
– Abszolút jó. Sokat számított, hogy a megválasztása után folyamatosan, fokozatosan tudtam beavatni a munkába. Néha kér még tőlem információkat a folyamatban lévő ügyekről. Most pénteken, január 24-én pedig együtt megyünk Siófokra egy balatoni területfejlesztési konferenciára. A téma továbbra is érdekel. Szívesen meghallgatom az előadásokat, és ha úgy érzem, majd hallatom a hangomat.