Máshogy kell polgármesternek lenni a Balatonnál? – interjú Paloznak volt első emberével  2. rész

Czeglédy Ákos 26 évig vezette az észak-balatoni, többféle díjat elnyert Paloznakot, előtte négy évig volt ugyanitt önkormányzati képviselő. Szerették, így az elmúlt évtizedekben egyszer akadt csak kihívója, az se sok eséllyel. A legutóbbi választásokon nem legyőzték, hanem ő döntött úgy, hogy elég.  A vele készített interjú 1. részéből kiderült, miért hagyott fel a pogármesterséggel, és miként profitálhat egy település abból, ha odafigyel a helyi gyerekekre, fiatalokra. Az interjú 2. része:

 

Mi volt a legnehezebb, vagy legkellemetlenebb feladat a polgármesterséged idején?

– Azok a dolgok, amik nem a mi feladataink, tehát nem önkormányzati hatáskör, és mégis tőlünk várták el a megoldást. Mondjuk egy zebra létesítése a 71-es főúton. Vagy a Zrínyi utca forgalomszabályozása, vagy a csendrendelet betartatása. Azért igyekeztünk ezeket is megoldani, sürgetni, segíteni.

 

Szerinted máshogy kell polgármesternek lenni a Balatonnál? 

– A Balatonra mindenki úgy tekint, mint egy idegenforgalmi desztinációra, és nem kap kellő fókuszt, hogy itt emberek élnek. Dolgozni szeretnének, orvoshoz kell menniük, tanulni szeretnének, szórakozni szeretnének, stb. Élni szeretnék a saját életüket, és nem mindig és mindenkor a turistákhoz, meg a turizmushoz alkalmazkodni. Úgy érzem Paloznakon meg tudtunk őrizni egyfajta egyensúlyt.

 

Ez akkor példaértékű lehet a többi balatoni település számra is. Hogy csináljátok?

– Ez a helyi adottságoktól is függ, meg tenni is kell érte. Itt nincsenek szállodák, ahova csak egy-egy napra érkeznek vendégek. Vannak kiadó magánszálláshelyek, de a meghatározó inkább az, hogy nyaralóingatlanokat vesznek vagy építenek. És akinek ingatlanja van, annak már kapcsolódása is van, így be lehet vonni a közösségi életbe. Mondjuk 30 évvel ezelőtt sokkal inkább magáénak érezte egy nyaralótulajdonos a települést, mint most. Ma már egyre többen vannak, akik csak befektetésnek szánnak egy balatoni házat, telket.

 

Kik lakják manapság a falut?

– A Balaton környékén jól ismert őslakosok-bebírók-„gyüttmentek” háromszög feszültségei nálunk kevésbé érzékelhetők. Úgy gondolom itt mindenki paloznaki, legfeljebb más a fontos a helyben lakó és a nyaraló számára. Itt nincs semmilyen nemzetiség, egy-két holland betelepülőn kívül. Jól megvagyunk egymással. Ez kedvez a közösségi életnek, amiből persze kimarad a beköltözők, új ingatlantulajdonosok passzív része.

 

Miben mások a beköltözők, befektetők?

– A legjobb példa itt a házunk mögötti ingatlan. Ide négy nyaralót is felhúztak. Nagyon rendes szomszédok, kezdetben átjöttek, bemutatkoztak, beszélgettünk is egyet, meg köszönünk egymásnak, de a falu életébe nem kapcsolódnak be. Nem láttam őket még egy rendezvényünkön sem.

– Tendenciának is nevezhetjük, hogy egyre több olyan ingatlantulajdonos van, akiket nem érdekel a falu közösségi élete. Az utóbbi tíz évben sokat agyaltunk, hogyan lehetne őket bevonni a helyi életbe, de egyelőre nem sikerült.

– A betelepülők van ahol egyfajta veszélyt is jelentenek. Akad Balaton-parti település, ahol bejelentkezők tömegével váltottak le egy betelepülőket, építkezni vágyókat kiszolgálni nem akaró polgármestert.

 

Még milyen tendenciákat tapasztaltál a polgármesterséged alatt?

– Hát leginkább az építkezési vágy fokozódott, amin a Covid nagyon sokat dobott. Amikor úgy láttuk, hogy nem tudunk vele mit kezdeni, akkor elrendeltük az építési tilalmat és elkezdtük felülvizsgálni a rendezési tervünket, megnézve, hol és hogyan tudunk szigorítani. Ezek a rendezési tervek 10-15 évente készülnek, szóval a legutóbbi még a recesszió idején született meg, amikor nyilván az volt a cél, hogy lehetőségeket teremtsünk. És ha már egyszer lehetőséget adtunk, akkor marha nehéz abból visszavenni.

 

Azért sikerült szigorítani a rendezési tervet?

– Már előtte egy jó üzenet volt a pár évre elrendelhető, egész települést érintő építési tilalom bevezetése, mert ezzel eljutott az emberekhez, hogy Paloznakon azért nem lehet akármit megtenni. A moratórium alatt át lehetett pofozni a helyi építési szabályzatot a megfelelő formára. Ebben kemény korlátot jelentett, hogyha korábbi szerzett jogokat akartunk korlátozni, akkor az önkormányzat komoly kártérítési kötelezettségekre számíthatott. Ezért nagyon finoman fogtunk hozzá, kompromisszumokat keresve. A cél az volt, hogy jobban megérje betartani a szigorúbb szabályozást, mint perre menni ellene.

– Például azt nem tudtuk elérni, hogy valaki ne építkezzen, de azt igen, hogy ne 200, csak 150 négyzetmérterest, és ne 8, csak 6 méter magasat.

 

Az új vízparti tervek kidolgozásában még te vettél részt. Lesz változás?

– Paloznaknak rövid partszakasza van, az is többnyire nádassal övezett. Szerettünk volna egy fürdőhelyet kialakítani az egyetlen lehetséges helyen, egy amolyan utca-végi csónakkikötőnél, de a nemzeti park nem engedte. Szóval nem hoz változást az új jogszabály.

 

Kinek az ötlete volt a 2012 óta rendszeresen megrendezett, nemzetközi hírűvé vált Jazzpiknik?

– Azt a Homola Pincészet hozta ide. A mi szerepünk annyi benne, hogy helyet biztosítva támogattuk azzal a feltétellel, hogy a helyiek ingyen vehessenek részt rajta.

 

Nem hőbörgött senki a zaj, a tömeg, vagy a felfordulás miatt?

– Kezdetben volt ellenállás, de aztán ez elült. Csináltunk közvélemény-kutatást, amiből az derült ki, hogy a lakók nagy része elfogadja, vagy támogatja, főleg a fiatalabb korosztály, a többiek pedig hozzászoktak. Akadnak persze felhangok, de a többségről kimondható, hogy szereti.

– A gond másból fakad, ami miatt lassan nem lesz tartható az eddigi gyakorlat a helyieknek járó belépővel. Az elején korrekt volt mindenki, a helyi lakosoknak csak egy része élt az ingyen karszalag lehetőségével, akik részt is vettek az egyébként világszínvonalú Jazzpikniken. Aztán néhányan rájöttek, hogy bizniszt lehet csinálni a bérletként funkcionáló karszalagból. Akadt olyan nyaraló, aki aznapi lakcímbejelentéssel jött, hogy ő mint helyi lakos, kéri az ingyenbérletet.

 

A 600 lakosú Paloznakot hány ember és autó özönli el a Jazzpiknik alatt?

– Olyan nyolc-tízezer ember naponta. A helyi szállásokat már az előző évben lefoglalják, sokat maguk a szervezők, így a környék szállásadói is részesülnek a rendezvény örömeiből. A parkolás nem gond, mert szerencsére az önkormányzatnak van egy 2,5 hektáros területe, egy rét, pont a Jazzpiknik helyszínével szemben. Enélkül nem is lehetne itt ekkora rendezvény.

 

Mi az amit másént csinálnál, vagy megbántál?

– Nem nagyon van ilyen. Talán az építkezéssel kapcsolatban egy kicsit hamarabb kellett volna szigorkodni, bár akkor még biztos nem volt itt az ideje. Egy dolog mégis akad. Két ciklusban is társadalmi megbízatású polgármester voltam, na az nem lennék többet.

 

A Hild díjat manapság is megkaphatná Paloznak?

– Szerintem igen. Aki idejön elcsodálkozik azon, hogy Paloznak mennyire megőrizte a báját, de persze én azért tudnék több olyan épületet is mutatni, ami hát nem idevaló, és mégis kaphatott, vagy szerzett építési engedélyt..

***

Az interjú befejező, 3. része ITT olvasható.