Meddig tart ki a hotel-beruházási hullám? (portfolio.hu)

Meddig tart ki és mennyire megalapozott a mostani hotel-beruházási hullám? Mi kell ahhoz, hogy csökkenjen a fejlesztők és üzemeltetők kockázata? Hogyan lesz elegendő és jól képzett munkaerő? – kérdezte a portfolio.hu az egyik meghatározó hazai hoteles cég első emberét, Flesch Tamást, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnökét, a Continental Hotel Group alapítóját.

Ön folyamatosan járja a világot, a hoteleket, mi volt a legutóbbi ötlet, amit érdekesnek vagy itthon is megvalósíthatónak tart?

– Egy szép kis doboz annak, aki korán reggel hagyja el a szállodát és ezért nem tud ott reggelizni. Az ételt adhatták volna műanyag zacskóban is, de ez a diszkrét papírdoboz sokkal kedvesebb, nekem azt üzeni, hogy figyelnek a részletekre. Ázsiában történt.

A jó képzés lehet az alapja ennek. Önöknél ez hogyan zajlik?

– Van egy mentor programunk, a mély vízbe bedobott fiataloknak ez nagyon sokat számít. Büszke vagyok arra, hogy a szakmai gyakorlatot nálunk töltők túlnyomó része itt is marad és él a csoporton belül felkínált karrierpályával. Van már olyan is, aki szállodaigazgató lett 10 év alatt.

Mégis, országosan sok a pályaelhagyó, turisztikai szakon végzettekből csak kevesen lesznek-lehetnek vezetők, hiszen nem a menedzserekből van hiány, hanem szobalányból, felszolgálókból, újabban recepciósból is.

– Ez igaz, ezért is mondom-mondjuk, hogy a szakma megszerettetésére, a szakképzésre sokkal többet kellene figyelni és költeni. Elkerülhetetlen a további béremelés és a még jobb munkakörülmények, az igazi közösség megteremtése. Ez komoly megtartóerő lehet. Szerintem éppen ez az emberi tényező fog sok mindent eldönteni ebben az ágazatban.

– Bármilyen közhelyes, de azt vallom, hogy egy mosoly, egy tipp mindennél többet ér. Persze fontos, hogy kövessük a technológiai újításokat, de lehet, hogy 20 év múlva háromszor annyit fognak fizetni egy olyan hotelszobáért, ahol élő emberrel lehet kommunikálni, mint egy másiknál, ahol robotok várják a vendéget. A recepción kétféle vendég jelentkezik: A sokat utazó, a várost jobban ismerő üzletember, neki elég, ha a kütyüjével becsekkol, átveszi a kulcsot és már megy is tovább. A másik a turista, aki viszont kérdez, érdeklődik, jól jön neki az internetes forrásoknál hitelesebb, helyi tanács.

Mindkét csoportból egyre több van, nyilván ezért is látjuk ezt a nagy hotel fejlesztési hullámot. De nem lesz itt túltermelés?

– Ebben az ágazatban erős a hullámzás, szerintem természetes, ha pár év múlva lassul a tempó. Mi üzemeltetők vagyunk, de világosan látjuk, hogy a hoteleket  építtető beruházók, a tulajdonosok egyre nagyobb nyomás alatt vannak: a jó projektekre ugyan könnyű hitelt szerezni, de hihetetlen ütemben drágul a kivitelezés, sok a csúszás, a hozamelvárások teljesítése pedig csak akkor lehetséges, ha lehetőleg minden nap minden szobát eladunk. A budapesti piacon ez ma már magas arány, kb. 80-85 százalék, de a vidéki hotelek üzemeltetői és tulajdonosai örülnek, ha éves átlagban elérik az 55-60 százalékot.

Nem hiszem, hogy ez csak a hoteleseken múlik. Sokkal összehangoltabb akciósorozat kellene az állam és a magánszféra között. Ez ma még nincs így.

– De így lehet. A Magyar Turisztikai Ügynökség kezében most pénz, paripa és fegyver is van, nagyon koncentrálták ott az erőforrásokat, jobb lehet az ország marketingje. Ennél fontosabbak az infrastrukturális fejlesztések. Sok függ attól, hogy milyen gyorsan tudja növelni a forgalmi kapacitást a ferihegyi repülőtér. Még mindig sok olyan európai nagyváros van, ahonnan nincs közvetlen járat ide. A hotel fejlesztéseknek nagyon jót tenne a még több elérési lehetőség külföldről és persze nagyon sürgető a reptér és a belváros közötti kötött pályás kapcsolat megteremtése. Ugyancsak hiányzik legalább egy nagy kongresszusi központ, de ez már unalomig ismételt tétel. A Hungexpo területén már zajlik egy közepes beruházás, de ez nem elég.

Eddig főleg Budapestről volt szó, Önök is itt visznek sok projektet. Miért nem merészkednek vidékre?

– Ott sokkal nagyobb a kockázat a rövidebb szezon miatt. Imádom a Balatont, de mit csináljak, mondjuk december harmadikán Siófokon? Vannak törekvések arra, hogy megnyújtsák a szezont, de hotelek csak akkor lesznek nagyobb számban a tónál és tágabb térségében, ha meglesz maga a turisztikai termék, vagyis komplett programcsomagok, szegmentált szolgáltatási rendszerek, stb. Ez más desztinációkra is ugyanígy érvényes.

– Vannak például borhotelek az országban, de azok is csak akkor tudnak jól működni, ha együttműködnek az adott térség turisztikai és kulturális szolgáltatóival.

– Egy-egy eseményre nem fog hotel épülni, állandó vonzerőt adó egyéb attrakciók is kellenek a városban és a régióban. Viszont el kell dönteni, hogy mi az a három-négy gócpont az országban, amit nagyon megnyomnak állami szinten is: egyszerre nem lehet fejleszteni Tokajt és Békéscsabát.

– Jó kezdeményezésnek tartom ugyanakkor a vidék felzárkóztatására a Kisfaludy Programot, biztos, hogy jobb szálláshelyek lesznek ezáltal és ez lehetőség is arra, hogy csökkentsük ezt a Budapest-központúságot a külföldi turisták szemében. Ez sok pénz lesz, de szerintem megéri.

Maradjunk a pénznél! Itt a jó hír, 2020 januárjától 18-ról 5 százalékra csökkent az áfa. Ki, mire költi-költheti az így megmaradt pénzt? Az elmaradt fejlesztésre, épületkorszerűsítésre, béremelésre vagy szakképzésre? Milyen arányok lesznek itt?

– Nincs két egyforma hotel ebből a szempontból sem. Sok olyan, főleg vidéki szálloda van, ahol akár 80 százalékát is béremelésre kell költeni amiatt, hogy korábban erre nem volt keret a kisebb forgalom miatt. Budapesten és néhány jól működő régiós hotelnél is lesz béremelés, de kisebb arányú, inkább a technológiai fejlesztésekre, az egyéb szállodai infrastruktúra minőségi cseréjére fognak több pénzt fordítani ebből.

(A portfolio.hu szerzője, Mester Nándor interjúja itt olvasható.)