Apáti-Tóth Sándor fotóművész Az idő kapujában – más dimenziók című kiállítása nyílt meg nemrég a Tihanyi Bencés Apátsági Múzeum galériájában. A tárlat április 14-ig látható.
Barkó Ágoston bencés atya, a Tihanyi Bencés Apátsági Múzeum igazgatója megnyitóbeszéden kiemelte: Több kis sorozat látható a kiállítás anyagán belül, amelyek ezt a zarándokutat, mindannyiunk életének zarándokútját, a Kharón ladikján, a Sztüx folyón való átkelést, avagy a földi világ kapuján való kilépést és a levegőégbe avagy a melegségbe vagy a kertbe, az elképzelt túlvilágba, az igazi otthonba való belépést szimbolizálják. Mit tettünk életünkben? Mit hasznosat tettünk életünkben? Mit jót tettünk másoknak? Mi marad itt? Mit viszünk magunkkal? Van-e, lesz-e bátorságunk elköszönni, kilépni, átlépni, amely nem az utolsó óránkban kezdődik el, hanem életünk mindennapi apró kis tetteiben, miután ráébredtünk életünk igazi értelmére? Ember, mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? – fogalmazott az atya.
Hozzátette, ajándék az élet: zarándokút a túlvilág, Isten felé. A földi hagyatékunkat elemészti a tűz, csak idő kérdése, most még hoznak virágot a sírjainkra, néhány évtized múlva a sírjaink is elenyésznek, elfelejtenek bennünket – emberi értelemben. Mi volt lényeges az életben? A kenyér és a bor, hús és vér: Jézus áldozata, az ezen való megrendülés, a vele való táplálkozás – közösségben, együtt. Eljutunk-e a többre, a hitre? Átlépések, átnézések ablakon, ajtón; kenyér és bor; alfa és ómega, a természet csodái. Nagyböjt van, amikor Jézus szenvedésére, kereszthalálára, egyúttal a saját, küzdelmekkel teli életünkre, saját életünk végére kell gondoljunk. Újra kell tervezni minden esztendő nagyböjtjében, tavasszal az életünket. Alkalmanként mélyebben is, ha életünk korszakainak a határán vagyunk, hangsúlyozta Barkó Ágoston a veol.hu tudósítása szerint.