Szinte all inclusive ellátást akarnak – vélik a munkaadók az álláskeresőkről. Utóbbiak úgy látják, nagy az ígérgetés, de a végeredmény rabszolgamunka. A nepszava.hu a főszezon előtt álló Balatonról közöl körképet a munkaerő- és az álláskeresőkről.
Közeleg a főszezon a Balatonnál, amit nemcsak a növekedő forgalom mutat, de az internetet elárasztó álláshirdetések is. Ilyenkor még az egész évben nyitva tartó szállodák és vendéglátóhelyek is keresnek kisegítőket az állandó személyzet mellé, a szezonális szolgáltatók pedig egyre kétségbeesettebben próbálják betölteni álláshelyeiket – mind kevesebb sikerrel. Nehezen találnak munkaerőt, pláne megfelelőt, idénymunkára valóban képzett felszolgálót, pultost szinte lehetetlenség találni, szakácsot még inkább, igaz csillagászati összegért, csaknem hétszámjegyű fizetésért.
„Most szinte all inclusive ellátást akarnak”
– Tizenöt éve még válogathattam a jelentkezők között, ők maguk nyomták egyre lejjebb a fizetéseket, mára viszont úgy licitálnak a vendéglátóhelyek egy-egy megbízható szakácsra, mint egy aukción – állította István, egy siófoki étterem tulajdonosa. – Ráadásul régebben megállapodtunk az órabérről, amibe valamennyire beleszámoltuk az étkezést, a szállás viszont már az ő gondja volt, és lehúzott három hónapot havi két pihenőnappal. Most viszont szinte all inclusive ellátást akarnak: étkezés, szállás, heti minimum egy, de inkább két szabadnap, napi nyolcórás munka, illetve, ha több, akkor extra bér a túlórákra. Ha minden költséget beleszámolok, nagyjából 1,3 millióban vannak a szakácsaim, persze fejenként. De legalább találtam, normálisak, tudnak főzni, nem rontják el a rendelést, nem marad rengeteg felesleg, s viszik a konyhát, betartva az előírásokat, így nem kell rettegnem az ellenőrzésektől. Más kérdés, hogy valahogy ki kell termelnem a költségeket, meg is látszik az árkülönbség a tavalyi és az idei étlap között, 15-20 százalékot kellett emelni.
A diákmunkavállalóknak is nagyok az igényeik
A vendéglátósok a placcra, pult mögé jellemzően képzettség nélküli, maximum a korábbi nyarakon gyakorlatot szerzett fiatalokat tudnak szerződtetni. Egyetemisták, frissen érettségizettek jelentik a balatoni felszolgálóállomány derékhadát, ám alkalmazóik szerint fizetési igényeikben nem maradnak el a profiktól.
Ugyanígy nehéz mosogatót, konyhai előkészítőt találni, a takarítást pedig egyre jellemzőbben úgy oldják meg, hogy az egymáshoz közeli helyek közösen alkalmaznak néhány asszonyt, akik aztán vetésforgóban járnak körbe megszabott időközönként.
Visszajött két egyetemistám, akik már tavaly is pincérkedtek, 2500 forintos órabérben meg is egyeztünk, ami naptól függően 25-30 ezret jelent nekik, vagyis heti egy szabadnappal 650-700 ezret kereshetnek – mondta egy zamárdi étterem tulajdonosa. – Jöttek újak is, ugyanezt ajánlottam nekik, erre az egyik szó szerint kiröhögött, hogy útszéli dinnyeárusításért kapna kétezret, s ott csak ülnie kell a napernyő alatt reggel kilenctől este hétig, s úgy keres 600 ezret egy hónapban, hogy közben játszik a telefonján vagy zenét hallgat. Erre mit lehet mondani?
Az állást keresők persze máshogy látják az előttünk álló szezont. Ennek elején szerintük megy a nagy ígérgetés, ám amint beindul a főszezon, a hirdetésekben nyári kalandnak, jó társaságban munkával eltöltött nyárnak titulált állás rabszolgamunkává válik.
A másik oldal: a munkaadói ígéretek nemigen teljesülnek
– A tulajok szezon előtt jellemzően megígérnek mindent, szállást, étkezést, órabér alapján mondjuk napi 25 ezer forintos fizetést, s persze pihenőnapot – állította a budapesti Kispéter Szabolcs, aki egyetemistaként negyedik átdolgozott balatoni nyarára készül egy balatonföldvári vendéglátóhelyen. – A szállás sokszor 4-6 embert jelent bezsúfolva egy 20 négyzetméteres szobába, ahol vagy van ágy, vagy csak hálózsák. A kaja sokszor maradék, ami nem fogy elég jól aznap, a szabadnap pedig hetekig nem jár, aztán ha bejön néhány esős nap, s csökken a forgalom, egyben megkapod.
Bejelentve csak 4-6 órára vagy, a többi „svarcban” megy, s 10 óra helyett mondjuk 14-et kell melóznod. Erre azzal vesznek rá, hogy szezon végén majd kapsz prémiumot a fizetésen felül, aztán vagy adnak, vagy nem, általában „kiderül”, hogy szar volt a forgalom, és nem jut.
Ács Balázs tíz éve dolgozik Ausztriában egy tiroli szállodában pincérként, beszél németül és angolul. Októbertől április végéig tart a szezonja, utána hazajön, egy hónapot pihen, aztán keres valami munkát itthon, leginkább a Balatonnál.
Május végén raktam fel a hirdetésem egy Facebook-csoportba, egy órán belül vagy tucatnyi ajánlatot kaptam – mesélte. – A kis büfék, strandos vendéglátóhelyek nem érdekelnek, csak normál étterem vagy szálloda jöhet szóba. Még nem írtam alá sehova, várok a megfelelő ajánlatra. Napi 35-40 ezer forintot kérek, mellé szállást, étkezést, heti egy nap szünetet. Két hely jelezte, elfogadja, amit kérek, exkluzív étterem mindkettő, nekik belefér ilyen bér, de még megnézem a szállást, mert nem akarok valami sufniban aludni.
Égető a munkaerőhiány
Nemcsak a vendéglátósok, a szállásszolgáltatók, illetve a különféle árusítóhelyek is szenvednek az évről évre égetőbb munkaerőhiánytól.
– Recepciós, szobaasszony, reggeliztető, mosodás, takarító, parkolóőr, hirtelen ennyi jutott eszembe, milyen munkát tudnánk adni akár a mai naptól – sóhajtott fel Ágnes, egy fonyódi apartmanszálló üzemeltetője.
A parkolóőrnek nettó 1600 forintot tudunk ajánlani, a szobaasszonynak 2500-3000-et, attól függően, kell-e neki szállás. Tavaly két anya-lánya pár dolgozott nálunk, ilyen megoldásnak az idén is örülnék, mert sokkal egyszerűbb velük, ha véletlenül be kell segíteni, nincs cirkusz. Csak nehéz megegyezni valakivel, mert szinte biztos, hogy még azután is meghallgat ajánlatokat, ha elvileg megállapodtunk. Úgy volt, hogy hétfőn kezd egy egyetemista lány reggeliztetőként, utána pedig besegít a konyhán, aztán elment inkább egy cukrászdába, ahol 30 ezret ajánlottak neki egy napra, viszont garantáltak két szabadnapot hetente. Én utóbbit nem tudom megadni, a vendégeimet napi szinten kell kiszolgálnunk.
Egy balatonmáriafürdői büfé fix összegért, havi 550 ezer forintért keres nyolcórás állásba konyhai kisegítőt, ám eddig senki sem jelentkezett.
– Eddig jórészt családi összefogással megoldottuk a nyarakat, ám a menyem szült, így kiesett, s a baba miatt a fiam sem tud teljes napokat dolgozni – magyarázta a tulajdonosasszony. – Fel kellene valakit vennünk, de ennél többet nem tudunk adni, borzalmasan elszálltak a költségek, főleg a beszerzés: az árstop miatt szinte minden alapanyagra mennyiségi korlátozást vezettek be a boltok, a nagyker pedig drágább a multiknál. Ha követnénk a drágulást, akkor 1500-ért kellene adnunk a sima lángost, de ennyiért nem lehet, vagyis kénytelenek vagyunk a korábbinál kisebb árréssel dolgozni, kevesebb a haszon, abból pedig nem tudunk 600-800 ezres bért adni. Pláne, hogy nálunk nem kell 12 órázni, tényleg csak 8 óra a munkaidő.
A teljes cikk ITT olvasható.