Badacsony, avagy a soha meg nem valósuló álmok vidéke, ahol nem sikerült felépíteni a téli Balaton turisztikai ékkövét, a magyar síparadicsomot. Bemutatkozik a szocializmus havas-jeges balatoni elképzelése.
A Badacsony bazaltsziklái mindig is gyönyörű kirándulóhellyé tették ezt a vidéket, nem hiába innen nyílik az egyik legszebb balatoni panoráma. A II. Világháború után romantikus útleírások tömkelege foglalkozott a badacsonyi túrákkal, amelyek az 50-es években általában a Szigliget hajó fedélzetéről indultak, és a hegyek oldalában dúsan termő szőlőtőkék között kanyarogtak fölfelé. Már akkor is léteztek a jól ismert helyi látnivalók, mint a történeti múzeum vagy a Kisfaludy-ház, a Rózsakőnek titulált szív alakú szikla, amely állítólag az örök szerelmet hozta el azoknak, akik háttal együtt ráülnek. A túrából természetesen nem maradhatott ki az isteni badacsonyi bor sem, amely még a szocializmus idején is kiemelkedett az egyéb magyar borszövetkezeti termékek közül. Ebből is látható, hogy a Badacsony mindig is óriási turisztikai lehetőségeket rejtett magában, még sem történt semmilyen óriási fejlesztés a területen, még a Balaton fénykorában sem. Pedig tervekből akadt bőven!
1963-ban készült el az első jelentősebb fejlesztési terv, amikor leállt a kőbánya, és a párt turizmusért felelős bizottsága elkezdett gondolkodni a vidék és a bánya hasznosításán. Szerintük Badacsony lehetett volna a téli tó ékköve. Terveztek ide turistaszállót, campinget, éttermeket. A bánya központi épületeiben és raktáraiban további vendéglátásra alkalmas helyszíneket szerettek volna kialakítani, ahol akár 300 főt is el lehetett volna szállásolni.
A teljes cikk itt található.