A Balaton legtöbbünk számára a nyarat, a szabadság felhőtlen heteit jelenti. Nem úgy a tihanyi kutatók számára, akik egész évben a tó egyik leggyönyörűbb pontján dolgoznak. Számukra a Balaton nemcsak az ország egyik legszebb helye, de kutatásaik titkokkal teli tárgya is. A vízzel nincs baj, de a nádassal igen..
A nyári szezon kezdetén mindenki arra kíváncsi, milyen a Balaton vízminősége. Ilyenkor hallunk legtöbbet az MTA Balatoni Limnológiai Intézetéről, ugyanis az itt dolgozó kutatók egyik rutinszerű feladata, hogy folyamatosan ellenőrizzék a tó vízminőségét. Az itteni kutatók voltak azok, akik a 70-es-80-as években nagy szerepet játszottak abban, hogy az algásodó Balaton „meggyógyult.” Tihanyban ma is számos izgalmas témával foglalkoznak, például azzal, hogy a vízben található gyógyszermaradványok milyen hatással vannak a csigák viselkedésére, a tóban megjelenő invazív halfajok a vízgyűjtőterület mely részéről jönnek be a tóba, vagy milyen az őshonos és az invazív kagylók viszonya.
A víz minősége jó, a nádasok rossz állapotban vannak
Az intézet igazgatójával, Jordán Ferenccel a tóparton beszélgetünk, és először természetesen a Balaton vízminőségéről: „Nagyon jó a tó vízminősége, mind a vízben lévő kémiai összetevők, mind a szerves anyagok tekintetében. Vizsgáljuk például a gyógyszermaradványokat is, ezek mennyisége mind az ártalmas határértékek alatt van. A turistaszezon lehetne elnyújtottabb, mert júliusban és augusztusban elég nagy terhelés éri a tavat, a túlterheltségnek pedig előbb-utóbb lehetnek rossz hatásai. Az ökológiai rendszerek megértésével kapcsolatban az a legnagyobb kihívás, hogy rendszerint nagyon lassan adnak választ a változásokra, és mire látványosan jelentkezik a probléma, már lehet, hogy túl késő azt megoldani. Okos kompromisszumokat kellene találni. Sok az ember, sok a beton, sok a beépített terület. Meg kellene találni annak a módját, hogy a tavat fenntartható módon lehessen kezelni. Ez a jó nekünk, embereknek is, nem arról van szó, hogy áldozatot kellene hoznunk.”
Jordán Ferenc szerint a nádasok állapota különösen nagy probléma. A nádasok fogynak, pusztulnak, területük széttöredezik, az egymástól elkülönült kis fragmentumok pedig sok faj számára már nem jelentenek megfelelő élőhelyet. „A nádas számára a legrosszabb az, hogy jelenleg a Balaton vízszintje mesterségesen magasan van tartva, a nádasnak viszont ingadozó vízszint lenne jó, ami a tó természetes állapota is. Ezzel kapcsolatban sok érdek ütközik egymással, a jachttulajdonosoknak például az a jó, ha magas a vízszint, a nádasok vagy a földművelők számára viszont ez nem kedvező. Vannak olyan elképzelések, melyek szerint nyáron magasan kellene tartani a vizet, egyébként meg hagyjuk ingadozni. Ez lehet, hogy jó kompromisszum lenne. A tó ma már annyira be van az emberi civilizációba, agrárrendszerekbe ágyazva, hogy nagyon nehéz jó megoldást találni.”
A cikk folytatrása itt olvasható.