A met.hu-n megjelent tanulmányában arra a kérdésre adja meg a választ két meteorológus – Horváth Ákos és Breuer Hajnalka – , hogy a hőkupola egy új divatszó vagy egy valós légköri állapot. Emlékeztetnek arra, hogy 2026. június végén Afrika irányából egy intenzív hőhullám érte el Európát, melynek során számos hőmérsékleti rekord megdőlt. Július végén meteorológiai szempontból kevésbé intenzív módon, de annál hosszabban tartó újabb rendkívüli forróság alakult ki, amely kimondottan a Kárpát-medencében tetőzött. Mint írják, az extrém meleg jellemzésére egyre gyakrabban használják a “hőkupola” elnevezést.
Ez a kifejezés a tanulmány szerzőinek tudomása szerint, először az észak-amerikai sajtóban fordult elő még a 2010-es évek elején. A szakmai szóhasználatába, néha tudományos cikkekbe csak 2021 után került, mivel bulváros hangzása folytán még a meteorológus szakmán belül is fenntartással fogadták.
Egy 2025-ös tanulmány már kifejezetten leírja, hogy nem minden hőhullám okoz hőkupolát és nem minden hőkupola okoz hőhullámot.
A tanulmány – ami ITT érhető el – azt mutatja be, hogy több légköri folyamat eredményeként valóban felépülhet olyan légköri rétegzettség, amely saját magát is erősíve hozzájárul az extrém forró és száraz időjáráshoz. Ezt az állapotot – bizonyos sajátosságai folytán – lehet akár hőkupolának is nevezni.
Az írás összefoglalója szerint nyáron, magas napállásnál, kiszáradt talajfelszín és forró levegő beáramlása keltette anticiklon esetén létre tud jönni egy olyan vertikális légállapot, amikor az alsó rétegekben egyre instabilabbá váló száraz levegő egy néhány ezer méter magasban lévő záróréteg alá szorul. Amíg az anticiklon fennmarad, ez az állapot önmagát erősíti: további melegedést és kiszáradást téve lehetővé. Erre az állapotra találó elnevezés a „hőkupola”. Ugyanakkor a záróréteg alatti levegő mindinkább instabilabbá válik és az anticiklon gyengülésével, illetve nedvesebb levegő érkezésével robbanásszerűen gyors lefolyású légtömegen belüli zivatarok alakulnak ki. Az ilyen hőzivatarok sok tekintetben sajátos tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek a korábbi években viszonylag ritkán fordultak elő a Kárpát-medencében.