Híres kertek, kertészek a Balatonnál (likebalaton.hu)

A Balaton vidékén szép hagyománya van a köztéri ligetes, fás és üdülőtelepeknek, parkoknak, az uradalmi kastélykerteknek, valamint a hagyományos gyümölcskertészetnek is. A likebalaton.hu összefoglalójában a Balaton-part egyes településein és híres kertészeinek munkásságán keresztül mutatta be a tó környéki kertek, parkok történetét.

Az első botanikus kertet maga Festetics György alapította meg, a Georgikon épületénél 1812-ben. Ez egy úgynevezett fáskert volt, amelyet elsősorban oktatási céllal létesítettek.

A következő nagyobb kertépítő tevékenység Keszthelyen a XIX. század második harmadában kezdődött, Festetics Tasziló idején, amikor is az angol származású Henry Ernest Milner (1845-1906) korabeli minták alapján ezres nagyságrendben telepített fákat, cserjéket, zöld gyepet. Az 1885 és 1889 között zajló munkálatokról és az eredményről egy korabeli cikk így tudósított:

„Két nagy és gazdagon dekorált, remek vaskapukkal elzárható bejárón a tágas cour d’ honneur-be (díszudvar – K. E.) jutunk. Ehhez foghatót nagyon nehezen találhatnánk; a szemlélő az előtte eltáruló kép nagyszerűségétől el van ragadtatva. Itt van minden szépsége a kastélynak összpontosítva; három oldalról a nagy kiterjedésű kastély, hátul a gyönyörű 10 hold nagyságú angol park környez egy tért, amely szökőkutakkal és virágágyakkal kiváló ízléssel van díszítve. – Építész és kertész együttes művészi munkája alkotta e teret.”

Milner nevéhez kötődik az angolpark kivitelezése mellett – Festetics Tasziló felesége Mary Hamilton ösztönzésével – a híres, Keszthely irányába induló feketefenyő fasor, azaz a gyönyörű, 6 kilométer hosszúságú Fenyves Allé létrehozása.  A Festetics kastély angolparkja 1945 után részben megsemmisült, a valódi kertrekonstrukciós munkákra csak a XXI. században kerülhetett sor. A Georgikon mellett az 1970-es években új agrobotanikai kertet létesítettek, amely elsősorban oktatási célokat szolgál.

Szigligeten Talabér Gábor kertész nevéről szükséges megemlékezni, aki a korábbi Puteáni, akkoriban Esterházy kastély nagy kertjét rendezte, szép eredményekkel. A két háború közti időszakban a 12 holdas nagyságú, javarészt fenyőkkel övezett arborétumban Talabér idején üvegházakat és ciszternákat is építettek, valamint tenisz- és krikettpálya is létesült, szép filagórákkal együtt.

Talabér Gábor, aki egyébként a neves, tapolcai, később szepezdi Virius Vince unokahúgát, Virius Franciskát vette feleségül, Esterházy Pál gróf felesége Deym Izabella jóvoltából került a kastély birtokára. Itt is éltek lányukkal együtt és az 1945 utáni államosítást követően maga Talabér eszközölte ki, hogy a kastélypark épségben megmaradhasson. Ő maga 1954-ig gondozhatta az állami kezelésbe került zöld területet. A park 1958-ban kapott műemléki védettséget, 1954-ben lett természetvédelmi, 1997-ben pedig védett természetvédelmi terület.

Balatonföldvárnak volt egy „Schilhán nevű derék főkertésze, aki a földvári pusztát fürdőzésre és nyaralásra kiválóan alkalmasnak ítélvén, ezelőtt 40 évvel engedélyt kért arra, hogy a Balatonnal párhuzamosan elhúzódó meredek löszpart s a déli vasút között elterülő sík terület egy részét alkalmas fákkal beültethesse s ott idővel árnyékot létesíthessen. Fent a magas löszparton már akkor is ritkásabb csererdő volt. Schilhánnak ez előrelátó gondoskodása volt egyik tényezője annak, hogy Földvár mint nyaralóhely figyelembe jöhetett.” – méltatta egy századfordulós tudósítás Schilhan József (1839-1919) uradalmi főkertészt, aki egész Somogy megyében szép kerteket, parkokat álmodott meg.

Kevésbé ismert tény, hogy akad még egy tavi település, ahol szintén közreműködött a zöld terület formálásában: Fonyódon a Szaplonczay sétány zöldítését – juhar-, hársfákkal, fenyőkkel – is ő tervezte meg. Ezen kívül még Somogyban részt vett a mozsgói, a zalai, a mikei kastélypark kertészeti kialakításában.

A kertészeti szakemberek sorában különleges színfoltot képviselt egy női szereplő, Zichy Zsófia (1858-1915), a neves festő, Zichy Mihály leánya. Zsófia, aki siófoki villájában is sokszor megfordult, nemcsak a hazai virágkötészet egyik élenjáró úttörője lett, hanem a Balatontól nem messze fekvő zalai birtokán egy kísérleti gyümölcstelepet is létrehozott. Szép almagyűjteményét többször is díjazták a különböző megmérettetéseken.

Zichy Zsófiához hasonlóan egyedi dolgot vitt véghez ebben az időszakban Folly Gyula (1867-1915) is, aki az 1900-as évek elején a badacsonyörsi hegyen, 3,6 hektáros területen fenyőfajokat, cédrusokat, ciprusokat ültetett. Olyan fafajtákat választott – főként külföldi iskolákból rendelve –, amelyek a Balaton klímáján is megélnek. Végül 1907-ben megalapította magán-fenyőmúzeumát.

A XX. század elejétől, amikor a déli parton is megjelentek a fürdőtelepülések, a díszkertek mellett egyre inkább felmerült a haszonkertek fontossága. A kezdeti időszakban azonban a térség híján volt gyümölcs- és zöldségkertészeteknek.

A két háború közti időszakra már Magyarországon és a Balaton vidékén sokrétű kertészeti kultúra alakult ki. Virágoztak a színvonalas kertészetek, a díszkertek mellett sorra jelentek meg a gyümölcsösök, de a kis konyhakertek egyaránt.

Az 1930-as években a szaklapokban rendszeresen olvashatunk cikkeket, melyben a szakemberek felhívták a figyelmet arra, hogy a hivatásos kertészeti munkákat csak szakképzett kertészek végezhessék. Ebben az időszakban rendszeresen tartottak Balaton-szerte virág- és gyümölcsészeti kiállításokat, seregszemléket egyaránt. 1938-ban pedig megalakult a Balatonvidéki Képesített Kertészek Egyesülete, Jordanics József balatonföldvári kertész elnöklete alatt. Alelnöknek a siófoki Gonauer Istvánt, ügyvezető elnöknek Albrecht Ágostont választották Szemesről.

A második világháborút követően a nagy kastélykertek pusztulásnak indultak, a tókörnyéki kis kertészetek javarészt megszűntek. A hazai kertkultúra az 1980-as évekre talált ismét magára, de egyéni és meglehetősen sajátos kezdeményezések akadtak a Balaton vidékén is.

Fontos megemlíteni Borsos Miklós felesége, Kéri Ilona – azaz Buba asszony – által megteremtett tihanyi kertet. A házaspár 1942-ben vásárolta meg a tihanyi nyaralóját, ahol Buba egy gyönyörű, különleges atmoszférájú kertet gondozott nagy szakértelemmel.

Az 500 négyszögöles területen közel háromszázféle növény élt, évszaktól függően: hóvirágok, liliomok, rózsák, nefelejcsek, dísznövények hada, tujákkal, cédrusfával.

A másik, szintén Tihanyban fellelhető ikonikus, de merőben más jellegű kert Illyés Gyula és felesége, Kozmutza Flóra közös munkájának eredménye volt, amit Bodosi György író Illyés tihanyi éveiről szóló monográfiájában a következőképpen jellemzett:

„Illyésék kertje nem díszkert, tulajdonosaik a legkevésbé annak szánták. Nem is haszonkert. A díszfák és gyümölcsfák fele-fele arányban s egymás mellett állnak békességben… Illyés mindenféle kertmunkát szívesen végzett.… Költőnek való az ilyen kert, ahol az elvégzendő munka soha nem igazán sürgős, mindig megvárja gazdája kedvét.”