Harminc évig “laktak” az atomtöltetek Veszprém mellett (vehir.hu)

A helyiek csak Kis-Moszkvának nevezték, valójában a ma is ismert legpusztítóbb erejű fegyvereket tárolták Veszprém tőszomszédságában az erdő mélyén a szocialista rendszerben. Magyarországon öt ilyen helyszínről tudunk: Kunmadaras, Kiskunlacháza, Császár, Tab és Tótvázsony, pontosabban a Tótvázsony és Nagyvázsony közti erdős terület.

A bakonyaljai bázis mibenlétét sokáig homály fedte még az itt élők körében is. Még a dátum sem ismert pontosan, hogy mikor készült el az orosz katonák és munkások által épített laktanya és bunkerrendszer. Valamikor 1967-68 közöttre teszik. Az építkezés során gondosan ügyeltek arra, hogy lehetőleg minél kevesebb fát vágjanak ki, ezzel is növelve az álcázást, valamint a műholdak megzavarása érdekében dróthálót is feszítettek a komplexum egyes épületei fölé – írja a vehir.hu.

Annyi bizonyos, hogy nagyon hamar az erdő mélyén egy cirka 38 hektáros területet lezártak, szögesdrótkerítéssel körbekerítettek, a fák közül pedig nagyobb betonépületek nőttek ki, ezeket a közeli Tótvázsonyból is lehetett látni, de a lényegük titkos maradt. Olyannyira, hogy az építkezéskor állítólag a betont szállító teherautónak a kapunál meg kellett állnia és a magyar sofőr helyett már egy orosz katona vitte tovább a bázis területére a szállítmányt.

A helyiek el is keresztelték a bázist Kis-Moszkvának, de hogy mi zajlik a bázis területén belül, arról nem volt tudomásuk széles körben.

Pedig Kis-Moszkvában – nevéhez illően, bár hivatalosan nagyvázsonyi helyrajzi számon terült el – valóban egy kisebb települést hoztak létre, annak minden követelményével, már ami az ellátottságot illeti.

A 80-as évekre kibővült a bázis lakóépületekkel, ezek két többszintes, 30 lakásos panelházat jelentettek, de volt pihenőpark, teázó, óvoda, iskola, könyvtár, sportpályák, játszótér és egy uszoda is a területen.

Ezek értelemszerűen a bázison dolgozó szovjet tisztek és az ő családjaiknak a kiszolgálására jöttek létre, akik izoláltan éltek itt, egyes szóbeszédek szerint nem is tudták pontosan, hogy melyik országban teljesítenek éppen szolgálatot.

De a lényeg, ami miatt az egész komplexumot megépítették, az a föld alatt volt két emelt mélységben.

Itt tárolták az atomtöltetek, annak a pusztító fegyvernek a „lelkét” aminek erejét Hirosimában és Nagaszakiban már megtapasztalhatott az emberiség.

Pontos szám arról sincs, hogy hány ilyen kisebb-nagyobb atomfejet hoztak Tótvázsony mellé, hiszen, mint oly sok minden más, ez is titkosítva van a mai napig. Következtetni viszont lehet a tároló méretéből. Ez alapján a két 23×40 méteres bunkerben körülbelül 112 atomfejet tudtak tárolni, legalábbis erre utal az, hogy a két teremben a padlóra 56-56 jelzés volt felfestve, ahová a tárolókat az atomfejekkel el lehetett helyezni, precízen, egymástól elkülönítve, könnyű és gyors mozgatást lehetővé téve.

Állítólag a tótvázsonyi bázist egyenesen Moszkvából irányították, tehát nem a magyar központból érkeztek az utasítások, hanem a legmagasabb szintről.

A tótvázsonyi atombunker története körül nagyon sok a „talán” és az “úgy tudjuk” így az sem egyértelmű, hogy mikor szállították el véglegesen az itt tárolt tölteteket az oroszok. Egyes beszámolók szerint erre 1990 márciusában került sor, ráadásul állítólag 12 óra alatt kiürítették a bázist. Az viszont tény, hogy a rendszerváltás után sem maradt őrizetlenül a komplexum.

Bár hadászati szempontból stratégiailag már nem fontos tényező Kis-Moszkva, továbbra is a honvédség őrzi a területet, de így is időről-időre van lehetőség kutatóknak, történészeknek felügyelet mellett bejutni a komplexumba. Az ő beszámolóikból tudjuk, hogy bár az épületek állaga leromlott már, és egyes elemeiben hasonlít a szentkirályszabadjai „Halott városra”, kifosztás és rongálás itt nem történt. A rendszerváltás után még az is felmerült, hogy a különleges védelme miatt átköltöztetik ide a Nemzeti Bank aranytartalékát, de végül ez nem történt meg – írja a vehir.hu.