“Füred, a Magyar Királyság dísze” (ujszo.com)

Balatonfüred, a magyar tenger történelmi fővárosa idén készült 195. alkalommal a híres Anna-báljára. A vírusos időszakban a jeles esemény elmaradt, de számos kísérőrendezvényét – például a prímásversenyt – viszont megtartották. A hegedűstalálkozó szüneteiben lehetőség nyílt nagyobb sétákra is a városban – írja az ujszo.com.

A címben szereplő mondatot József nádor fogalmazta meg, s véleményével nem volt egyedül. Az Anna Grand Hotel árkádjai alatt sétálva – az emléktáblák tanúsága szerint – inkább azt kérdezhetnénk: ki nem járt a varázslatos Balatonfüreden? Berzsenyi Dániel, Berda József és Fáy András a gyógyvíz kiváló hatását ecsetelte, Vörösmarty Mihályt a reformkor szellemi pezsgése vonzotta.

Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza, a híres színésznő az 1857-es látogatásakor szeretett bele a környezetbe, olyannyira, hogy egy évtizedre rá telket vettek Balatonfüreden, a rajta álló díszes, kora eklektikus  épület ma ízlésesen berendezett múzeum. A legnagyobb romantikus írónk e falak között írta Az arany ember című könyvét, amit a legkedvesebb művének tartott. A regényben természetesen a magyar tenger is felbukkan, a kalandor Krisztyán Tódor egy rianásban fejezi be züllött életét. A nagy mesélő Noémi figuráját Lukanics Ottiliáról mintázta, akihez gyengéd szálak fűzték. Gyámként gondoskodott róla, s amikor a lány nagy beteg lett, Füreden gyógyíttatta; a liezonnak az ifjú teremtés halála vetett véget. Róza asszony igazi birodalma a konyha volt, nagyszerű vendéglátó hírében állt, az asztalon a százfajta finomság között természetesen az ízes balatoni halak, a garda, a fogas és a süllő is helyet kaptak.

Jaroslav Hašek cseh író Balaton partján című kötete messzi tájakra vitte el Füred jó hírét.

Az írás folytatása itt elolvasható.