Felszólítás nélkül is kivághatnak elhanyagolt szőlőültetvényt (zaol.hu)

Egy jogszabálymódosítás révén az illetékes hatóság külön felszólítás és helyszíni szemle nélkül is kivágathatja az elhanyagolt, gondozatlan szőlőültetvényeket. Így aztán ha nem figyelünk, előfordulhat, hogy mire legközelebb a birtokra tévedünk, a tőkéknek már nyomuk sincs.

 

Az intézkedés célja, hogy megfékezzék az elmúlt években megjelent fitoplazma-betegség terjedését. A hátteréről pedig a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivataltól kértünk és kaptunk tájékoztatást. Mint azt megtudtuk: az aranyszínű sárgaságot okozó Grapevine Flavescence dorée (FD) nevű fitoplazma a szőlő egyik legveszélyesebb kórokozója. A fertőzés következtében a szőlőtőkék terméshozama 20-50 százalékkal csökkenhet, a beteg növények száma pedig évente akár meg is tízszereződhet. A betegség elleni védekezéshez jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő növényvédő szeres eljárás, terjedése azonban nagymértékben csökkenthető a kórokozót terjesztő amerikai szőlőkabóca elleni kezelésekkel. Magyarországon 2013 augusztusában észlelték először a kórokozót a szőlőültetvényekben, Zala megyében a szlovén határ mellett, majd Badacsonytomajon.

2016-ra már hét dunántúli megyében mutatta ki a hatósági laboratórium a fitoplazmát szőlőn. A vonatkozó jogszabály (egészen pontosan 7/2001 (I.17.) FVM rendelet, ki lehet keresni) értelmében a fertőzött növényeket, valamint a fertőzési góc körüli 1 kilométeres, fertőzöttnek nyilvánított körzetben a tüneteket mutató tőkéket meg kell semmisíteni és abban, valamint az azt körülvevő, 3 kilométer szélességű biztonsági övezetben (ezt együttesen körülhatárolt területnek hívja a szakma) a termelőnek kötelező a szőlőkabóca elleni védekezés. A körülhatárolt területen belül található elhanyagolt ültetvényt és egyéb gondozatlan szőlőtermő területet úgy kell tekinteni, hogy a termelő, vagy tulajdonos nem teljesítette a kórokozó terjedésének megakadályozására előírt kötelezettségét. A jogkövető magatartást folytató termelők elvárják, hogy a többi termelő is végezze el a károsítók elleni védekezést, ezáltal csökkentve a fertőzési forrásokat – ugyanígy jogos igény a hatóságtól a fertőzési forrásul szolgáló elhanyagolt ültetvények azonnali kivágatása.

Fontos hangsúlyozni azonban, hogy a módosított jogszabály csak a növényegészségügyi zárlattal érintett területre vonatkozik, ezek esetében gyors és egyszerűsített eljárás szerint lehet elvégezni a gondozatlan ültetvény felszámolását. A szabályozás nem írja elő a külön szemle végzését és felszólítás kiadását az elhanyagolt ültetvényben a művelés elrendelésére. Ezt a fertőzéskor a kormányhivataloknál szokásos módon kihirdetett határozatban rendelik el a körülhatárolt terület egészére. Ezért az ültetvényekben végzett szemlén a növényvédelmi felügyelőnek már csak ellenőriznie kell az előírt gondozási kötelezettség teljesítését, s ha ez nem történt meg, határozatban elrendeli a gondozatlan ültetvény kivágását. Amennyiben a földhasználó ennek nem tesz eleget, a kivágást az ő költségére, közérdekű védekezésként végzik el.

A jogszabály-módosítás révén a körülhatárolt területen belül az elhanyagolt ültetvények felszámolása a következő tenyészidő kezdete és a szőlőkabóca lárvakelése, a fertőzési folyamat megkezdése előtt válik lehetővé. Ez egyszerre szolgálja a növényegészségügyi biztonságot és a jogkövető termelői magatartás támogatását. A kormányhivatalok a felszámolás sorrendjének megállapításakor figyelembe veszik az elhanyagolt ültetvények elhelyezkedéséből adódó növény-egészségügyi kockázat mértékét is. A fitoplazma-fertőzés miatt körülhatárolt területeken belül az elhanyagolt ültetvényeken a növények gyökérzettel együtt történő kivágása és égetéssel való megsemmisítése a földhasználó kötelessége és mivel annak költségei őt terhelik, kártalanítás nem jár érte. A kényszer-intézkedések költségét az állam megelőlegezi, majd behajtják a tulajdonoson.

Mint arról már fentebb szó esett, az országban elsőként megyénkben azonosította a hatóság a szőlő aranyszínű sárgaság betegséget 2013-ban, a kór a már fertőzött, szomszédos Szlovéniából került át magyar területre. Lenti és Kerkateskánd környékén, 30 szőlőnövényben és a betegséget terjesztő amerikai szőlőkabócában mutatta ki a NÉBIH referencia laboratóriuma a kórokozó fitoplazmát. A kormányhivatal kijelölte a fertőzött tőkék körüli 1 kilométeres fertőzött területet és az azt körülvevő, 3 kilométer széles biztonsági övezetet. Megelőzési és felszámolási program keretében állami védekezésként légi permetezést hajtottak végre a szőlőkabóca ellen a fertőzöttnek nyilvánított területen, majd ezt megismételték a következő évben. 2014-ben csekély mértékben terjedt tovább a betegség, 74 szőlőnövényben azonosították. 2015-ben az előző évi fertőzött területeken kívül új fertőzést azonosítottak Nagykanizsán, csemegeszőlőben, illetve Dobriban, szőlő termőültetvényben, a korábbi évek fertőzési területeihez közel. 2016-ban az előző évek fertőzési területein kívül nem találtak újabb fertőzést. Jelenleg két góc található Zala megyében: az egyik Lenti térségében 9 települést érint Rédicstől Csörnyeföldig, a másik Nagykanizsa környékén, ahol 3 település határának egy része került a körülhatárolt területbe.

 

Simon Zoltán, a Zalai Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke szerint a borvidéken várhatóan egyre komolyabb problémákat okoz majd a betegség, mégpedig azért, mert a gazdák nem mindig ismerik fel időben.

– Sajnos, nagyon gyakran összekeverik egy másik kórral, az eszkával, ami egyfajta gyökérbetegség – hallottuk Simon Zoltántól. – Megkülönböztetni igazán csak akkor lehet egymástól a két kórt, amikor a fitoplazmánál nyáron besodródnak a levelek. Az ezt megelőző fázisban mindkettő betegségnél a lombozat sárgulása tapasztalható, illetve ami tipikus, hogy az eszkánál elreped a tőke. Mire a gazdák rájönnek, hogy a kabóca, illetve a fitoplazma kártételével állnak szemben, már az egész ültetvény fertőzött. A kabóca pedig jó, ha egycentis, ezért nehezen észrevehető, a legjobb, ha sárga ragacslapokat helyezünk ki a szőlőbirtokon. Ebbe tömegével ragadnak bele a kabócák, ha vannak. Így már sokkal inkább felismerhetők.

Simon Zoltán azt is hozzátette: a másik fő probléma, hogy a gazdák, ha fel is ismerik a fitoplazmát terjesztő rovarokat, lényegében velük szemben hatástalan növényvédő szereket alkalmaznak ellenük – s erről nincs is tudomásuk, azt hiszik, hogy amivel eddig permeteztek, az jó a kabócára is. A rovarral szemben azonban egy speciális készítmény hatásos, ám ennek alkalmazása megfelelő képzettséghez kötött.

(10:44)