A Dissertationes Archaeologicae folyóiratban Merkl Máté doktorvárományos hallgató első szerzőségével megjelent tanulmány elsőként rekonstruálja a római Pannonia (1–5. század) növényzetét és gazdálkodását a Balaton térségében faszén, mag- és termésmaradványok, valamint a Balaton üledékében megőrzött pollen-adatok együttes elemzésével.
Ez az első kutatás, amely egységesen és nagy adatmennyiséggel mutatja be: a kelták környezetalakító hatását, a római hódítás okozta ökológiai fordulatot, a Balaton környékének teljes regionális növénytakaróját, és a helyi települések (villa, vicus, város) fa- és gabonafelhasználásának különbségeit – idézi a tanulmányt a greenfo.hu.
A rómaiak alatt Pannonia mezőgazdasági rendszere elérte a maximumát, ami a Balaton környezetében az erdőborítás ottani történetének egyik mérföldköve.
A tanulmányból kiderül: a Balaton térsége a római korban válhatott jelentősebb gabonatermelő vidékké, olyan térséggé, ahol a természetes tölgyerdők egy részét kitermelték és helyükön mozaikos szántók, legelők, szőlő ültetvények jöhettek létre, stratégiai jelentőségű katonai–kereskedelmi zónává, A most publikált munka kivételesen jól mutatja, hogyan alakította át a Római Birodalom a pannon tájat, és milyen hosszú távú örökséget hagyott a Balaton mai környezetére is.
Antrakológia (faszénvizsgálat):
A római korban a Balaton környékén a tűzifának és építőanyagnak használt faanyag 55–100%-ban tölgy (Quercus sp.) volt.
A városi központok – például Gorsium/Tác – esetében meglepően diverz a fajhasználat: megjelenik bükk (Fagus sylvatica), gyertyán (Carpinus betulus), kőris (Fraxinus sp.), sőt importált luc (Picea abies) és jegenyefenyő (Abies alba) is. A falusias vicus-településeken ezzel szemben szinte kizárólag helyi fajokat (tölgy, fűz, éger, nyár) használtak. A cserjék (pl. kányabangita – Frangula alnus, berkenye/barkóca – Sorbus sp.) nagy aránya nyílt, fényben gazdag erdőssztyepp-jellegű környezetet jelez.
Archaeobotanika (mag- és termésmaradványok):
A római települések (Szabadbattyán, Tác) gabonagazdasága kifejezetten fejlett, a gabonaféle-használat új korszakot nyit Pannoniában.
Domináns növények: közönséges búza (T. aestivum), rozs (Secale cereale) – előretörése a római agrárinnovációt tükrözi.
A kelta hagyományt őrző vicusokban: alakor, tönke, tönköly, köles (Panicum miliaceum)
Nagyon erős a bizonyíték a kender (Cannabis sativa) termesztésére – ezt a magleletek és a Balaton pollenrétegei egyszerre mutatják ki.
A gyomnövények alapján egyszerre volt jelen: őszi vetés + tavaszi vetés = modern értelemben vett kétnyomásos gazdálkodás.
Balaton-pollen (regionális növénytakaró):
A tó >100 km-es forrásterületű pollenjei egyértelműen jelzik, hogy: a kelta kor végétől drámai erdőirtás indult meg (tölgy 30% → 20% alá).
A római korban ezt tovább fokozta a katonai infrastruktúra, úthálózat, kereskedelem és az élelmiszer-ellátás igénye. A LUP-index (Land Use Probability) 60–100 közötti értékei erőteljes tájhasználatot mutatnak: a római kor a Balaton környezetének erőteljesen fokozódó agrárhasználatú időszaka volt.