Érdekességek a balatoni gasztronómia történetéből (zaol.hu)

Már a keszthelyi helikoni ünnepségek egyik poétája, Nagy Ignác, Keszthely című versében is megénekelte a Balaton gasztronómiai jellegzetességeit: „Vonyarc, Diás, Gyenes, Cserszeg palotával,/Üres hordót tölti az édes mustjával,/A vevőt kínálja jó ízű borával…/… ez a magyarok tengere,/Jó ízű étket ád fogasa, sigere.” Kisfaludy Sándor pedig a jókedvű tavi szüretek világát idézte meg költeményeiben. Kétségtelen, hogy a Balaton gasztronómiájának alapját az ízletes balatoni halak és a kiváló tó környéki borok adták már a régmúlt időkben is – írja a zaol.hu.

A 19. század elején megszületett az első, lejegyzett halászlérecept. Horváth József jóvoltából, 1832-ben: „Öszveszednek tudniillik mindennemű halat, s annál jobb, minél többnemű kevertetik össze, ezeket darabokra metélvén, bográcsba rakják, s megsózván, egy egész paprikát s fél marok vöröshagymát közibe hintnek, s ekképpen a bográcsba befojtván tulajdon gőzében párolják. Annakutána egy kis sárgás rántást csinálnak, mellyet vízzel kevert vörös borral – melybe ismét petrezselmet és kakukkfüvet hánynak – felöntik s egyszer felforrni engedvén, kitálalják. Valamint igen egyszerű ennek elkészítése, úgy íze felséges.”

A 19. század második harmadára már Európa-szerte ismertté váltak a balatoni halak. Rosenberger Mihály, a fonyódi Balaton-part halász bérlője 1873-ban két élő fogast küldött nagy költséggel előállított akváriumokban a bécsi világkiállításra. A nagyméretű halak a császárvárosban komoly díjat nyertek.

A balatoni halételek, így a halászlé elkészítése a 19. században még eltért a ma megszokottól. Ekkoriban a halászlé még csak „ritkás” hallé – petyeg – volt, amelyet a halászok a legnemesebb halakból főztek paprikával, hagymával, de a szegényebbek keszegből vagy gardából készítették. A tihanyi gardasütés receptjét egyébként a tó szerelmese, a nagy mesélő, Jókai Mór írta le, a következőképpen: „A gardát csak cserepcsíkon lehet sütni. Egy szakácskönyv sem szól róla, hogy mi az a cserepcsíkon sütés. Megrakják a nagy tüzet künn a Balaton-parton, egy szép, szabad tarlón, azt hagyják parázzsá hamvadni; akkor minden egyes garda egy fanyársra felhúzva a máglya széléhez tűzetik a földbe, míg egész kör támad a parázshalom határán, és az eként felnyársaltak kísérteties süstörgéssel pirulnak ott körben, mikor az egyik felül megsült, a nyárs a másik oldalára csavartatik.”

A 19. század első harmadában kezdte meg tevékenységét Ramasetter Vince sümegi bortermelő, aki Somlón, Csobáncon és Badacsonyban vásárolt szőlőt, amit maga művelt nagy gonddal és szakértelemmel. Kiváló borai külföldön is elismertek lettek, a londoni Charwood and Owen cég forgalmazta azokat. Saját borai mellett – mint borkereskedő – ő indította el a világhírnév útján a balatoni borokat, amikor is világversenyeken vett részt velük (Londonban, Bécsben, Berlinben), sikerrel. RAMASETTER SÜMEG feliratú üvegbutellái bejárták egész Európát.

A teljes cikket a zaol.hu oldalán olvashatja.