A 20. század első felében a balatoni szórakozóhelyek ikonikus alakjai voltak a cigányzenészek. A cigányzenészek játéka tette felejthetetlenné a nyári estéket Siófokon és Balatonfüreden – írja a sonline.hu.
„Siófokon a nagy látogatottságnak örvendő balatoni fürdőn két cigányzenekar muzsikál. A telepen levők, a sétányon felállított fedett helyen, biztos fizetést kapnak, míg a színkörnél levő vendéglő-helyiségekben a biztos fizetésen kívül, nagyon szép osztalékot keresnek.” – írta a Magyar Zenészek Lapja 1901-ben. Mert eddigre már egy igen meghatározó kultúrája alakult ki Magyarországon a kávéházi és éttermi cigányzenészeknek. Nyaranta a nagyobb cigányzenekarok leköltöztek a fürdőhelyekre, Siófokon, Balatonfüreden, Keszthelyen játszottak, mindenki nagy örömére. De akad olyan cigányzenész is, aki a Balaton mellett telepedett le, szép villát építtetve magának. Kiss János (1865-1932), azaz Kiss Jancsi cigányprímásról van szó, aki Veszprémben született, Almádiban élt, majd a veszprémi temetőben helyezték örök nyugalomra. Kiss Jancsi – ahogy kortársainak nagy része – megjárta Európát és Dél-Amerikát, hosszas koncertkörutakat téve, majd hazatérve szinte hírességgé vált kiváló játéka révén Veszprémben és Balatonfüreden egyaránt. A fővárosban is ismerték nevét, s ahogy a korabeli társainak nevéhez, hozzá is szerelmi legendákat kapcsoltak. Életútjának bemutatásakor szerelmi intrikákat, rajongó bárónőket, éjszakába nyúló udvarlásokat említettek. Mindezek igazságalapja nem bizonyítható, bár olykor az újsághírekbe is bekerült a korában igen ismert és elismert Kiss Jancsi. Első feleségét is úgy csábította el tehetős férjétől, de ez a házasság nem tartott sokáig. Viszont a második frigy sikeresnek bizonyult: Balatonfüreden lelte meg igen gazdag szerelmét, az arisztokrata Lady Eleanor Dawson-Daltreyt. A kétgyerekes angol feleségnek ezután megvásárolta azt a gyönyörű panorámájú villát, amit egykoron Szalay Mihály veszprémi kanonok építtetett. Letelepedtek a Balaton vidékén és olyan inspirálóan hatott rá a nagy tó, hogy Almádi visszhang címmel még egy keringőt is komponált. Az I. világháború idején almádi villájába húzódott vissza, itt élt 1932-ig, haláláig.
A 20. század mint az autentikus cigányzenészek virágkora
A két háború közti időszakban a Balaton nagy felfutása kezdődött, sorra nyíltak a szórakozóhelyek, kaszinók, mulatók a nagyobb fürdőhelyeken. A pécsi cigányzenészek kedvelt fellépési helye Balatonföldvár lett, közülük Koródi Gyula cigányprímás több nyarat is eltöltött a telepi kávéházban. 1930 augusztusában pedig már ezt olvashatjuk az egyik újsághírben, Siófok kapcsán: „a nap aranyhidat ragyog a Balatonra, a parton cigány játszik, a teniszpályákon labda csattog, a strand zsúfolva, autók tömege várakozik kint a téren s a sétányokon, az árnyas fák alatt sűrű sorokban elegáns közönség hullámzik fel-alá.” A színestavi cigányzenei előadásokat aztán félbeszakította a második világháború, majd az azt követő kommunista ideológia.
A cigányzenekarok népi zenekarok néven, kissé erőltetett stílusban tértek vissza az elsősorban a nyugati turisták számára életre hívott „magyaros” csárdákban, pincékben, éttermekben. A magyar, autentikus cigányzenekarok virágkora a 20. század első felére esett, amely a Balatonnál is szép időszakot teremtett.
A teljes cikk itt elolvasható.