Margittay eredetileg jogi és zeneszerzői tanulmányokat folytatott, végzettsége szerint a jog- és államtudományok doktora lett. Harcolt az I. világháborúban, majd kamarai fogalmazóként és szakújságíróként tevékenykedett. A Tanácsköztársaság idején népbiztosi titkári pozíciót vállalt, ebből kifolyólag a kommün bukása után nehezen talált magának megfelelő állást.
Ekkor fordult az irodalom és a történelem, valamint az írás felé. Később pedig úgy döntött, a Balaton mellett vásárol villát magának: 1928-tól Zamárdiban töltötte ideje nagy részét. Megszállottja lett a Balaton történeti kutatásának. Egy kortársa így jellemezte elhivatottságát:
„Évekkel ezelőtt hatalmas hátizsákkal hátán, szeges bottal kezében, fáradtan, porosan egy pirosra sült, borostás arcú úriember keresett fel Kenésén egy jó meleg nyári napon. Margittay Rikárd volt. „Érdekeltek a kenesei nevezetességek, s azok fáradhatatlan gyűjtője: ezért kerestem fel titkár urat!”, – mondotta mosolyogva, amint bemutatkozott.
Legnagyobb meglepetésemre hozzám vezető útja során rövid pár óra alatt mindent látott, mindent hallott, mindent megtalált, ami a környéken érdekesnek, nevezetesnek volt tartható, a kerti munkások között egy régi fúró-faragó pásztor embert is felfedezett, úgyhogy nagyon kevés újdonságot tudtam neki mondani Kenéséről.
Ez a mindentudó, fáradhatatlan természetjáró tapasztalatait, észleleteit sohasem zárta magába, hanem az igaz ügy gátlásokat nem ismerő erejével újságcikkek tömegében tárta az érdekeltek elé, hogy lássanak, okuljanak. A balatoni fürdőélet fejlesztése előtte sohasem volt mellékes cél, hanem mindig legbensőbb szívügyeként, dédelgetett gyermekként nézte, vizsgálgatta, igazgatta megnyilvánulásait. Cikkeiben mindenfelé a tudás elhitető erejével és a tapasztalás élményszerűségével sugározza szét a balatoni kultúrára vonatkozó érdekesebbnél érdekesebb adalékokat.”
Valóban: Margittay cikkeivel, megnyilvánulásaival hamarosan a tó melléki kulturális élet egyik központi szereplőjévé vált, 1936 és 1943 között a Balatoni Kurír rendszeres szerzője lett. Számtalan műemléket, az épített örökség értékes darabjait fedezte fel és mentette meg.
Művei közül a Balaton. Tájak – Emberek (1943) című könyve még napjaikban is értékes kikapcsolódást nyújtó olvasmány lehet. Művében a Balaton szinte minden települését bemutató tájrajz mellett a tó történelmi érdekességeit is elénk tárja. Leírja a zalavári ősegyház, az avarok, a rádpusztai, dörgicsei, salföldi templomromok történetét, de kitér a Balatonvidék kincslegendáira is.
A cikk folytatása itt olvasható.