Drámai a helyzet a szőlőben, Zalában már vágják az ültetvényeket (zaol.hu)

Simon Zoltán egy borász szemszögéből nézve általában örömteli eseményekkor szokott meghívni bennünket birtokára, például szüretkor vagy Márton-nap környékén, amikor hagyományosan az újbor kóstolóját szokták tartani. Ezúttal egészen más oka volt az invitálásának, a hét első felében állt neki egy komplett ültetvény felszámolásának. Mint mondta: ezen a területen annyi az aranyszínű sárgaság fitoplazma által megfertőzött növény, hogy szinte az összes szőlőtőkét ki kell vágnia. De nemcsak neki, a nemzetközi hírű Bussay Borászatnál egy hektár maradt, s további szőlészeteket is említ, ahol már szintén megkezdték a felszámolást.

Menthetetlen a szőlő?

– Véleményem szerint a Dél-Zalai Hegyközség területén, a Lentitől Nagykanizsáig húzódó térségben ez vár valamennyi ültetvényre – magyarázta Simon Zoltán. – Az országnak ez a legfertőzöttebb területe, itt már menthetetlen a szőlő, de az aranyszínű sárgaság fitoplazma a megyében mindenhol megjelent, s az ország 22 borvidékéből 15-ben szintén beazonosították már. Véleményem szerint a többiben is jelen van, csak ott a gazdák még nem ismerték fel, hogy mivel van dolguk. Nem is az ő dolguk a betegség beazonosítása, hanem a növényegészségügyé. A hatóság önmagától azonban nem végez ellenőrzést a szőlő betegsége miatt, csak bejelentésre megy ki. Ez egy ördögi kör, ami elősegíti a fertőzés terjedését.

Az aranyszínű sárgaság fitoplazma a szőlő legpusztítóbb betegsége

A szőlész-borász szakembert rövid növényegészségügyi és esettörténeti összefoglalóra kérjük. Mint mondja:

• az aranyszínű sárgaság fitoplazma a szakemberek számára korántsem ismeretlen betegség,
• Európában több helyütt találkoztak már vele,
• ez egy vírus, ami az emberi egészségre semmilyen veszélyt nem jelent, a szőlő terméshozamát azonban jelentősen csökkenti, vagyis amelyik szőlőt megtámadja azon nem lesz termés,
• ha mégis, akkor nem érik be a szüret idejére.

A fertőzés elsősorban a lombosodást követően, a szőlőlevél állapotából ismerhető fel. A tünetek fokozatos erősödésével kialakul a betegségre jellemző, levél fonáka felé történő, háromszög alakú sodródás, továbbá a napnak kitett levélrészeken a fehér bogyójú fajtáknál a levéllemez részleges vagy teljes sárgulása, a kék bogyójú fajtáknál pedig vörösödése figyelhető meg. A levélfelület mindkét esetben fémes színezetet is kaphat. A betegségnek korai tünetei is vannak, például felismerhető onnan is, hogy a beteg szőlőtőke fejlődése már tavasztól visszamarad, néha hajtások sem képződnek a növényen. A fogékony fajtáknál a fásodás elmarad, a vessző elvékonyodik és gumiszerűvé válik. A vírus hordozója egy rovar, az amerikai szőlőkabóca, amely a szőlő zöld részeiből szerzi táplálékát, eközben fertőzi meg a növényt.

Simon Zoltán hozzáteszi: az aranyszínű sárgulás fizoplazma megbetegedést 13 évvel ezelőtt a Lenti – Gosztola – Kerkateskánd háromszögben azonosították először. Akkor még csupán kis területen volt jelen, s csak néhány szőlőtőt érintett. Akkor talán még meg lehetett volna fogni. Hogy nem ez történt, abban véleménye szerint többek felelőssége felmerül, a hatóságoké éppúgy, mint a gazdáké.

– Talán az volt a legnagyobb baj, hogy a gazdák nem vették komolyan a betegséget, ennek pedig az lehet az oka, hogy nem is tudták, mivel van dolguk – mutatott rá a hegyközségi elnök. – A szakemberek a fertőzés beazonosítása után persze tudták, hogy mi ez, de kevésbé foglalkoztak vele. A növényegészségügyi állomás ugyan elrendelt egy közérdekű védekezést, amire augusztusban került sor, teljesen hatástalanul. Az akkor elvégzett légi permetezés ugyanis a kifejlett kabócának már nem ártott, ráadásul sokan tiltakoztak is miatta, mert féltették a szőlőültetvények közé ültetett konyhakerti zöldségeiket. Így aztán az egyszeri permetezést újabb már nem követte, a vírushordozó kabócák pedig köszönték szépen, élték tovább a világukat.

A gazdák sem voltak egységesek a védekezés terén. Volt, aki használt rovarölő szert a kabóca ellen, s volt, aki nem. A hatóság ugyan rendelt el közérdekű védekezéseket, de azok sem voltak hatásosak. A kivágott szőlő sok esetben ott maradt a területen, tovább fertőzve az ültetvényt, miközben célszerű lett volna a beteg növényt azonnal elégetni. Hegyközségi elnökként kíváncsi lennék rá, hogy a kötelezően elrendelt védekezést elmulasztók közül bírságolt-e valakit a hatóság, mert tudomásom szerint nem. Ez szintén nem ösztönözte a gazdákat arra, hogy tegyenek meg mindent a fertőzés megállítása vagy lassítása érdekében. A zalai birtokszerkezet tovább rontott a helyzeten, a parcellák között ugyanis felhagyott, gondozatlan területek találhatóak, ahol a kabócák meg tudták húzni magukat, így évről évre egyre nagyobb területeket fertőztek meg.

Nemzetgazdasági kérdés

„A fertőzés beazonosítása óta eltelt 13 év alatt megszereztük azt a tudást, ami szükséges a hatékony védekezéshez, de már valószínűleg késő” – sorolja tovább a hegyközségi elnök a zaol.hu-nak. Azt mondja:

Már tudjuk, hogy lárva állapotában kell a kabócát lepermetezni, azzal is tisztában vagyunk, hogy szerrotáció kell, de a fertőzés szerintem itt már nem állítható meg.

Az aranyszínű sárgaság fitoplazma betegséget ugyanis már nemcsak a kabóca hordozza, hanem más rovarok is, a vírus pedig a szőlő mellett már ott van a mogyoróban, az iszalagban, és ki tudja, még milyen más növényben is. Évek óta próbáljuk felhívni a közvélemény figyelmét, de egyelőre eredmény nélkül.

Zalában kevesen vagyunk ebben az ágazatban, hivatásszerűen talán 15-20 gazdaság foglalkozik szőlészettel és borászattal, ami csupán néhány száz főnek biztosít megélhetést. Ezekkel a mutatókkal nem számítunk az ország borászati térképén. Pedig mi is beruháztunk, gazdaságokat telepítettünk az ültetvényekre. Ha nem lesz szőlő, tönkremennek ezek is.

Véleményem szerint Dél-Zalában három-öt év múlva nem lesz szőlőültetvény, de középtávon ez vár az egész országra, ha nem lépünk nagyon gyorsan. Ez már nemzetgazdasági kérdés is, ha a magyar bor egy időre eltűnik a világpiacról, sosem fogja tudni visszaszerezni a pozícióját.