Biológus mellett vegyészre, hidrológusra is szükség van a Balaton üledékének kutatásához (Tihanyi Visszhang)

Csak egy komplex vizsgálattal lehet a milliméterről milliméterre változó rendszert vizsgálni a rétegződés, a kémiai és a bakteriális folyamatok, kölcsönhatások alapján – mondta el a Tihanyi Visszhangnak  a Balatoni Limnológiai Intézet kutatója. Vörös Lajos kifejtette: ha Siófok és Almádi között a vízből kiemelünk egy pohárral, akkor az egész keleti részre érvényes megállapításra juthatunk az elemzéséből. Az üledék egészen más: ugyanerre a területre száz mintát kellene venni az érvényes következtetések levonásához.

A Limnológia kilencvenhárom évvel ezelőtt kezdte meg működését, akkor még ez volt az első és egyetlen biológiai kutatóhely az országban, ahol a tudományterület minden ágát művelték – mondta a Tihanyi Visszhangnak a Balatoni Limnológiai Intézet kutatója. Vörös Lajos  hozzátette: természetesen, a Balaton-kutatás is a feladatai közé tartozott. Ma is – különféle szempontból és céllal – elemezik a vízmintákat, de komplex jelleggel nem vizsgálják a tavat. Néhány évtizede, amikor az algák elburjánoztak benne, intenzív munka kezdődött e téren, és nemcsak az intézetben, hanem az egész országban, sőt nemzetközileg is. Úgy tűnt, hogy a komoly kutatások meghozták az eredményt, a kutatók meg tudták az algásodás okát mondani, és azt is, hogy mit kell ellene tenni.

Akkor az algásodás oka a tisztítatlan szennyvízzel együtt a tóba kerülő foszfor volt – folytatta a kutató. Azóta kiépült a költséges szennyvíztisztító, vízgyűjtő és körcsatorna-rendszer. A sokmilliárdos beruházások eredményezték, hogy a 2018 előtti húsz esztendőben a víz minősége kiváló volt, még a nyugati medencében is, Keszthelyen, ahová a Zala befolyik. Ez a folyó hozza be a Balatonba a szennyeződés jó részét. Akkoriban a döntéshozók és a kutatók is megnyugodtak. Az algák tavaly ilyenkor kezdtek ismét irdatlan mértékben szaporodni – folytatta a szakember.

Vörös Lajos szerint nem voltak felkészülve sem anyagilag, sem eszközökkel egy sokoldalú, komplex méréssorozatra. Megvizsgálták, elemezték, amit lehetett. Még most is dolgoznak az elmúlt tíz-húsz év történéseinek kiértékelésén, hogy
megválaszolhassák a kérdést: mi vezetett a hirtelen változáshoz? Első gondolatuk az volt, hogy a rendkívüli, hosszan tartó meleg
lehetett az algaburjánzás oka. Azonban az utóbbi két évtized hőmérsékleti adatainak elemzése után kiderült, hogy korábban még
melegebb nyarak is voltak, így ez a feltevés tévesnek bizonyult. Elkezdtek más irányban kutakodni. Vizsgálni kezdték a több foszfor,
nitrogén bekerülésére utaló adatokat.

Zalaegerszegről foszfortalanított szennyvíz kerül a Zala folyóba; állapotát a Vízügy naponta ellenőrzi. Ezeket a mérési adatokat is kielemezték, de semmi rendkívülit nem találtak. Tovább göngyölítették a dolgot, és végül nem maradt más ésszerű feltevés, mint a fenéken lévő üledék szerepe. Az iszapban, vagyis az üledékben, mint egy akkumulátorban összegyűlik a foszfor, ami valamilyen körülmény hatására kiszabadulhatott a csapdából.

Csak egy komplex vizsgálattal lehet ezt a milliméterről milliméterre változó rendszert vizsgálni a rétegződés, a kémiai és a bakteriális folyamatok, kölcsönhatások alapján. Figyelembe kell venni az időjárási viszonyokat is, azt például, hogy mennyi fény jut a mélybe, mennyire keveredik fel az üledék. Itt még tág tere van a kutatásnak. Nyáron kezdtük az oknyomozó vizsgálatot, de már tél volt, mire eddig eljutottunk. Hogy pontosan mi történt akkor nyár végén, már soha nem fogjuk megtudni.
Csak kísérletekkel, mérésekkel lehetne rekonstruálni a körülményeket. Ennek terve még csak a fejünkben alakul, most keresünk
támogatókat az elképzelés megvalósításhoz. A kutatáshoz multidiszciplináris szakmai összefogás szükséges, nem elég hozzá a biológus, hanem vegyészre, hidrológusra is szükség van.

-fogalmazott a szakember.

Vörös Lajos elmondta:  ha naponta mérnék a vízminőséget, még az sem lenne elég, még akkor is csak kullognának az események
után. Előre kellene látni, mi várható, mire kell készülni, és mit kell tenni, hogy ne következzék be az algák túlszaporodása. A kékalgák, a cianobaktériumok melegkedvelők, nyáron tenyésznek, és anyagcsere-termékeik jelentik az egészségügyi kockázatot.

Elmondta:  a túl sok kékalga a fürdőzésre nézve kedvezőtlen. Ám a Balaton nemcsak fürdővíz, hanem több százezer ember ivóvize is. A balatoni vízkivételi helyek jó minőségű, ásványi anyagokban gazdag ivóvizet biztosítanak. Az algák mérgei azonban az ivóvizet is károsítják. Eltávolításuk nagyon nehéz az ivóvízből. Egy halastóban viszont direkt kedvező, ha sok van belőlük, mert az algák képezik a vizi életközösségek energetikai alapját. Megkötik a napenergiát, átalakítják szerves anyagokká. Így válhatnak a gerinctelenek táplálékává, majd a tápláléklánc további fokai következnek a nagy halakig. A halak szempontjából – és így a horgászokéból és a halgazdaságokéból is – az algaszegény víz nem ideális.

Meg kell fogalmazni a prioritásokat – hívta fel a figyelmet a szakember.  Nem kétséges, hogy a Balatonon a fürdőzés
és a tiszta ivóvíz a legfontosabb, ezért minden eszközzel az algák felszaporodása ellen kell dolgozni.

“Intézetünknek kiváló potenciális lehetősége van a kutatásra. Helyben vagyunk, egy évszázados múlttal rendelkezünk, szakmai kapcsolatrendszerünk kiterjedt. A tó most figyelmeztetett minket arra, hogy sokkal intenzívebben kell
foglalkoznunk vele; még rengeteg ismeretlen dolgot tartogat számunkra. “

-zárta gondolatait a Balatoni Limnológiai Intézet kutatója.

Az interjú teljes terjedelmében a Tihanyi Visszhang augusztusi számában érhető el.