Május közepén több hektárnyi barnás algaszőnyeg jelent meg a víz felszínén a balatonalmádi öbölben. Természetes jelenségről volt szó, a tó fenekén élő algák jelentek meg a felszínen, ám további komoly kutatások szükségesek ahhoz, hogy jobban megismerjük ezeket az algákat, és megelőzzük a vízminőség romlását.
Mint minden tó, úgy a Balaton életében is meghatározó szerepet játszanak az algák: fotoszintézisük révén termelt szerves anyagaik biztosítják a tavi ökológiai rendszer energetikai alapját, ezért végső soron a tóban termett halak mennyisége is az algák függvénye. A vizek algáinak egy része a vízoszlopban lebegve él, mások pedig a tófenék felszínét népesítik be. Utóbbiak nem képesek lebegésre, ha erőteljes hullámzás hatására bekerülnek a vízoszlopba, onnan hamar kiülepednek.
A Balatonban a múlt század nyolcvanas éveiben a lebegő mikroszkópikus algák túlzott elszaporodása veszélyeztette a vízminőséget, ami szükségszerűen maga után vonta intenzív kutatásukat, az alga tömegprodukciók okainak és következményeinek kiderítését. Az ezredforduló után a javuló vízminőség mellett új probléma, az alacsony vízállás jelentett gondot a turizmus számára. Ez a jelenség pedig a tó üledékfelszínén élő algaegyüttesek elterjedésének és jelentőségének felmérésére irányította a kutatók figyelmét – idézi Dr. Prof. Vörös Lajos, az Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének kutatójának írását a 24.hu.
Több éves munkával megállapították, hogy a Keszthelyi-medence két méternél mélyebb vizeinek kivételével a tó fenekén mindenütt élnek egysejtű és fonalas algák, amelyek nem azonosak a felette lévő vízoszlopban lebegőkkel. Létezésük feltétele, hogy a vízfenékre jusson valamennyi napfény: a kevésbé átlátszó vizű Keszthelyi-medence mélyebb vizének alján a fényhiány miatt nem élnek meg.
A Balaton középső és keleti területein a tófenék algáinak átlagos tömege közel azonos a vízoszlopban lebegőkével. A mélyebb részeken azonban, fényszegény körülmények között nem tudnak olyan intenzíven szervesanyagot termelni, ezért a tó egészét tekintve produkciójuk csak mintegy 20 százaléka az összes algaprodukciónak. Nem mellékes körülmény, hogy a két méternél sekélyebb vizű tóterületeken tömegük és jelentőségük egyaránt meghaladja a lebegő algákét, itt ezek a főszereplők. Ezért a Balaton legproduktívabb területe a déli part sekély homokos fövenye, ahol a homokszemekre tapadva egysejtű kovamoszatok milliárdjai élnek.
A mélyebb mederrészeken a laza üledék felületén a kisebb fényigényű kékalgák (cianobaktériumok) az uralkodók. A déli part homokos fövenyén az aranybarna kovamoszat-sejtek szabad szemmel észrevehetetlenek, nem okoznak semmilyen ismert vízminőségi problémát, ám ugyanez nem mondható el az iszapos tófenék kékalgáiról.
Balatonalmádiban a strandokon a tó fenekét benövő algagyep felúszása évről-évre ismétlődő jelenség, ami tavasszal és nyáron is előfordulhat és elő is fordult.
Idén, május 18-án a Wesselényi strand teljes területét borította a fenékről felszakadt sűrű Oscillatoria princeps algagyep, amely másnapra szerencsére erősen megritkult. Ezt megelőzően, 2017 nyarán is tapasztaltuk ezt a jelenséget, amikor ugyanezen kékmoszat faj az okozott hasonló, bár kisebb kiterjedésű algavirágzást – olvasható a 24.hu oldalon megjelent összefoglalóban.