Egy házaspár, Árkosi Attila és Árkosi Erika évekkel ezelőtt szeretett bele a Balaton-felvidék páratlan miliőjébe, ezért úgy döntöttek, örömmel búcsút intenek a fővárosi létnek, ottani munkájuknak, és új életet kezdenek. A Tapolcai-medencében, egészen pontosan Zalahaláp határában, csendes természeti környezetben telepedtek le. Új utak nyíltak meg előttük.
Napjainkban a fősodor számukra az emberközpontú, magas minőségű vendéglátás. Értékük hármas egységükben rejlik. Éttermeikben szinte védjegyükké váltak az évek folyamán az alábbi fogalmak: stílusérzék, nyitottság és minőség. Elhivatottságukat a gasztronómiában elért sikereik is fémjelzik. A szakmai elismerések között jegyzik, hogy beválasztották őket az ország ötven legjobb étterme közé, illetve már kétszer is megkapták a Gault Millau-sapkát, melyet a Balaton környékén addig csak a balatonszemesi Kistücsöknek és a veszprémi Chiantinak sikerült elérnie. Az idáig vezető útról, az álmuk megvalósulásáról Attilát kérdeztem.
– A Balaton környéki vidéki lét kezdetben csak rövid időintervallumot jelentett nekünk, mivel mindketten kalandvágyó természetűek vagyunk. A kötöttségektől mentes időszak jobban felnyitotta a világra kíváncsi tekintetünket, így szerencsét próbáltunk Spanyolországban. Négy évet éltünk és dolgoztunk ott. Páromnak, Erikának volt már rutinja a külföldi létezésben, hiszen pár évet élt New Yorkban, még megismerkedésünk előtt. Erikáról tudni illik, hogy artistacsaládban nőtt fel, mindig megtervezett, fegyelmezett, kiszámítható rendszerben élt, így a változás, hogy egy új kultúrát megismerjen időről időre, egyre jobban érett benne. New York üdítően hatott számára. Az idegen világban úgy érezte, egyre jobban magára talál. Új érdeklődési köre a foglalkozásától messzire szólította. A gasztronómia felé fordult, az ízek, a minőségi alapanyagok, az adott ország konyhaművészetének a tanulmányozása minden idejét lekötötte. Erika azontúl, hogy zsigereiben hordozza a nagymamája örökségét, azaz a konyhaművészet iránti fogékonyságát, hosszú éveken át figyelt, gyűjtötte a tapasztalatokat, és autodidakta módon képezte magát – jegyezte meg Attila.
Az úttörő szellemben elindított, mediterrán stílus jegyeit magán hordó éttermüket megelőzte a falusi turizmusban eltöltött időszak, mely 2012-ben, Spanyolországból történő hazaérkezésük után kezdődött. Külföldi inspirációjuk hatására a csendes vidéki portájukat prémiumkategóriás magánszálláshellyé alakították, ahol Erika főztjének szinte a csodájára jártak.
Színészek, ismert közéleti emberek fordultak meg a nádfedeles, tájba illő vendégházukban, mely belső enteriőr tekintetében a toszkán életérzést sugallta. A vendégek, mondhatni, egymásnak adták a kilincset. Egyfajta felkészülési időszak volt ez a nagy attrakciójuk megvalósítása előtt.
A cikk folytatása a veol.hu-n található.