Jelentős esemény Nagyvázsony és a Kinizsi-kutatás történetében, hogy a közelmúltban először történt régészeti feltárás, melynek egyik kiemelt célja Kinizsi Pál és utódja, Horváth Márk maradványainak fellelése – írja a veol.hu. A Laczkó Dezső Múzeum szakmai irányításával és a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület szervezésében indult kutatás szeptember végén zárult.
– Augusztus 22-én kezdődött meg a feltárás. A fő célunk nem más volt, mint Kinizsi maradványainak megtalálása, ám ez valójában egy távoli cél, hiszen kevés az információnk arról, hogy hol lehet pontosan eltemetve, újratemetve a törökverő – mondta Pátkai Ádám Sándor régész-muzeológus, ásatásvezető, aki így folytatta:
– Az idei ásatási szezonban olyan kisebb célokat tűztünk ki, melyek kézzelfoghatóbbak. Ezért idén három szelvényben dolgoztak a több mint egy hónapos ásatáson. Az egyik ilyen szándékunk a temető megismerése volt. A templom déli oldalán korábban részlegesen feltártak egy archív fotóról ismert épületrészt, melynek a keletkezéstörténete és kora nem volt ismert a kutatók számára. A hármas szelvény ezen épületrész részleges feltárása mellett a temető egy kis szeletét is magában foglalta, itt már in situ (anatómiai rendben lévő) maradványokat is találtak a kutatók. A templom hátsó (keleti) részénél, a szentély külső falánál lévő szelvényt azzal a céllal nyitották, hogy megtudják, a vázsonyi templom rendelkezik-e a balatonszemesi templomhoz hasonló alapkővel. Hamar kiderült azonban, hogy Vázsonyban nem használtak a szemesihez hasonló alapkövet.
– Mindezek mellett a templom nyugati oldalán fekvő szelvényben egy hitelesítő ásatást végeztünk a valamikori osszáriumnál, melyet Éri Istvánék 1960-ban találtak meg – derül ki Pátkai Ádám Sándor szavaiból, aki elmeséli, azt tudták, hogy ez egy kőből épített objektum, ám azt pontosan nem, hogy ez milyen célt szolgált.
Az ásatás során rengeteg lelet került a felszínre: találtak Árpád-kori kerámiatöredékeket, melyek a templom mellett elterülő ófaluból származtak, emellett rengeteg középkori és újkori pénzérme, temetkezési viselet, csat, gomb, ruhakapocs került elő.
– Az ásatás végén értünk el egy olyan réteget, amely a kései sírokat tartalmazza – magyarázza az ásatásvezető régész. – A napokban egy szenzációs lelet is előkerült, amely nem más, mint egy 18. századi férfi maradványa, akinek a mentéje jó állapotban fennmaradt. Ezt a személyt szeretnénk eredeti állapotában, földdel együtt kiemelni, a kibontást pedig zárt térben a restaurátor kollégák fogják elvégezni. Emellett van még olyan maradvány, ahol ruha gombjai maradtak meg, de találtunk olyan személyt is, akinek az ujján pecsétgyűrű volt.
Ezek az egyben megmaradt, in situ leletek a 17–18. századból valók; a középkori sírokat az utódok akarva-akaratlanul tönkretették, mikor újabb sírokat ástak. Ennek az is az eredménye, hogy rengeteg szórványcsontra bukkantak a szakemberek, melyeket egy közös osszáriumban visszatemetnek.
A teljes írás ITT olvasható.