Mára egyetlen futballcsapat sem maradt a Káli-medencében – a 2026-os veszprémi Hátsó füves-kiállításra készülve az ország egyik divatos, ám társadalmi szempontból ellentmondásos térségében folytatta a Balaton-felvidéki terepmunkát. a hatsofuves.nemzetisport.hu. Törő Balázs néprajzkutató szakértőként vett részt a munkában, akinek nevéhez fűződik a google maps utcafotói alapján felkutatott Balaton-felvidéki ikonikus kapuk gyűjteménye is.
A becsület drága kincs, az 1980-as években, a Káli-medence összevont tsz-csapatánál nem akarták félredobni holmi olcsó kudarcért, a tapolcai ajánlatot önérzetesen utasították vissza. A mindenkori erőviszonyok az amatőr futballvilág „egyezkedési” tarifáit is könyörtelenül felrajzolják: beszélik, a jóval erősebb Tapolcai Bauxit annak idején nem győzelmet, hanem 3–0-s fájdalommentes verést ígért a falusi tsz-együttesnek a kupameccs előtt, ha hajlandó a pályaválasztói jog felcserélésével beutazni a városba. Nem kerteltek a szép sporttelepekhez szokott csábítók, elismerték, nem sok kedvük van kibumlizni a girbegurba, erre is, arra is lejtős köveskáli libalegelőre, ahol öltöző gyanánt csak egy terebélyes tölgy kínálkozott, a lombok alatti zsebkendőnyi árnyékkal. A büszkén őrzött tisztességnek ára volt: a Bauxit tagjai tudomásul vették a nemleges üzenetet, kötelességtudóan kiutaztak Tapolcáról Köveskálra, és a faluszéli göröngyök között irgalom nélkül mértek 11–2-es csapást a Béke Tsz SE együttesére.
Hogy így esett-e pontosan az epizód, netán a helyi emlékezet szőtt bele idővel néhány színes szálat, ma már nehéz kinyomozni, a járási és megyei labdarúgás népmesegyűjteménye végtelen legendárium.
Az viszont tanúk által megerősített, fekete-fehér igazság, hogy egy-két évvel a tapolcai affér előtt jelentős licitküzdelembe keveredett a Köveskálon játszó csapat. Történt, hogy a tsz-sportkör szemet vetett a Balaton-felvidék rongylábú csatárcsillagára, az 1. FC Köln-játékos Klaus Allofs után Alofszkának becézett Szatlmajer Istvánra. A katonaságtól frissen leszerelt játékosnak négyszáz öl lucernaföldet ajánlott a Balatonakali, ha oda ír alá, ő azonban kikosarazta első kérőit, és inkább elment két kocsi ganéért Köveskálra. Nagy érték volt a trágya a szőlődombokon, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy a romantikus futballvilág vadkereskedelmében szinte minden fizetőeszköznek számított: Kempest és Csigát, vagyis Mihály Tamást és Sárközi Attilát dupla átigazolással tizenöt darab fekete klottgatyáért és húsz kiló pacalpörköltért vitte el a Nemesgulács.
Csiga tehetségéről még ma is áradoznak, lelkesen mutogatva, hogyan ragadt lábához a labda. Lehet is valami a dicshimnuszokban, ha Szabó Sándor testnevelő tanár még Pestre is elvitte, hogy megmutassa őt a Fradinak. Csak aztán kiderült, szívproblémája miatt orvosilag ellenjavalt neki a futball, így aztán szépen lassan elnyelte a csendes civil élet, két focista fivérével, Rityuval és Spílerrel, azaz Istvánnal és Jánossal együtt.
Ha a köveskáli pálya mesélni tudna… Az errefelé Tösziként ismert Szabó Istvántól hallottunk: a ma már rozsdásan, törötten árválkodó futballkapu építésekor, 1983 körül az első vasból készült változat volt a környéken, a kővágóörsi tsz-bontóban hegesztette össze a szövetkezet nyersanyagaiból Lakat Gábor, Horváth Mátyás és Bakos Tivadar, IFA-teherautóval szállították át a szomszéd településre. De regéket zengenek a faluban a szikrázó nősök–nőtlenek futballcsatákról is, amelyeken az elváltak a tradicionális világszemlélet jegyében nősnek számítottak.
És persze ott az 1968-as nagy Magyar Népköztársasági Kupa-menetelés, amely során a járási selejtezőkben Köveskál legyőzte a magasabban jegyzett Lesencetomajt, túllépett Diszelen, aztán a Tapolcai IAC pályáján, a szomszédos kórház ablakaiban összesereglett betegek szeme láttára megverte 1:0-ra a Sümegi Bazaltbányászt. Végül saját pályáján, drámai körülmények között, a 90. percben kapott góllal bukott el a Keszthelyi Haladással szemben, úgy, hogy az ellenfél tajtékzó edzője mérgében már földre dobott sapkáját taposta.
A fótókban bővelkedő teljes cikk ITT olvasható.