Történelmi pillanatnak lehettek tanúi azok, akik részt vettek a Szent Korona 1945-ös elrejtésére és megmenekülésére emlékező ünnepségen az ausztriai Mattsee faluban. Idén először a fonyódi kishuszárok is meghívást kaptak a rangos eseményre.. A fiatalok megismerhették a Szent Korona hihetetlen és izgalmas történetét – írja a sonline.hu.
Ötévente gyűlnek össze magyar hagyományőrzők és történelmi emlékezetet ápoló közösségek a Salzburg közelében fekvő Mattsee településen, hogy méltó módon emlékezzenek meg a Szent Korona 1945-ös elrejtéséről és megmeneküléséről. Idén volt 65 éve annak, hogy Pajtás Ernő ezredes és két koronaőr társa titokban elrejtették a magyar államiság legszentebb jelképét a közeli dombon, majd hónapokkal később biztonságosan átadták az amerikai hadseregnek.
Szent Korona nyomában Ausztriában
A megemlékezést a Magyar Királyi Koronaőr Egyesület szervezte, együttműködve a Történelmi Vitézi Renddel, valamint a helyi lövészegyesülettel. A rendezvény ünnepi eseményei között volt szentmise, koszorúzás, díszmenet, valamint a Szent Korona másolatának bemutatása is.
A múlt megelevenedett
A megemlékezés központi helyszíne az a domb volt, ahol a koronát egykor elrejtették. Itt emelt emlékművet a Történelmi Vitézi Rend még 1983-ban, melyet azóta áthelyeztek egy méltóbb helyre: a falu új közösségi terére, amely a „Magyarok Tere” nevet kapta. Itt zajlott le az ünnepség egyik legemelkedettebb pillanata, amikor Palkovits Valér innsbrucki főkonzul mondott beszédet egy terebélyes fa alatt, majd sor került a koszorúzásra is.
– A résztvevők között voltak a fonyódi kishuszárok is, akik fegyelmezett és méltóságteljes megjelenésükkel különleges fényt adtak az eseménynek. „Az ő részvételük egyértelmű üzenet: van utánpótlás, és van, aki továbbviszi a magyar katonai hagyományokat, hangsúlyozta Woth Imre, a Koronaőr Egyesület elnöke.
Ünnep a hegyek között
A helyi lakosok meleg szívvel fogadták a magyar vendégeket. Többen elmondták: a magyar katonák 1945-ben úriemberekként viselkedtek, mindenért fizettek, és „olyan jó évük nem is volt azelőtt”. – A településen semmiféle atrocitás nem történt, a nyelvi különbségek ellenére az együttműködés zavartalan volt. A bajor gyökerekkel rendelkező közösség – amely a békeszerződések következtében került el Ausztriába – különösen mély együttérzéssel viszonyul a magyar történelmi sorsfordulókhoz, idézte fel a történteket Woth Imre.
A teljes cikk itt elolvasható.