A Balaton színes történetébe beletartozik a változatos fürdőruhatörténet is, amely a 19. század közepétől érdekes képet mutat. A korabeli ábrázolásokon már az antik időkben láthatunk fürdőruhaábrázolásokat, hiszen az ókori Rómában a közösségi fürdőzés kedvelt kikapcsolódási forma volt.
A 19. század nyílt vízi, tengerparti fürdőhelyein pedig már divatos fürdői viseleteket láthatunk: trikókat térdnadrággal, vászon fürdőkosztümöket. Ebben az időszakban a fürdőruhaviselet nagy mértékben eltért a mai divattól: a ruhák majdnem a teljes testet takarták és térdig értek, anyaguk pedig még pamut, vászon volt. Ezek a fürdőruhaviseletek jelentek meg a 19. század végén a Pannon Tengernél is. A 20. század elejéről már számos fotó maradt fent, amelyeken szinte nyakig beöltözött fürdőruhás nők, férfiak láthatók.
A matrózmintás, fehér-fekete színű, ritkán piros csíkkal díszített fürdőruhakombinációk a 20. század elejére nagy változáson mentek keresztül. Nagyban átalakult az életforma, újfajta sporttevékenységek jelentek meg (pl. úszás), ezáltal egyre kisebbedtek, rövidültek a viseletek. A nagy áttörés az 1930-as években következett be, amikor a balatoni fürdőruhaviseletek esetében is megjelentek az új anyagok, mint az elasztán és a műszálas alapanyagok. A korabeli lapokban rendszeresen közzétették a szezon fürdőruhadivatját: szembetűnőek a mintás (pettyes, csíkos) lenvánszon anyagok, testhez simuló, jól szabott viseletek, strandszoknyák, szalagos, pántos díszítések, a zipp-záros megoldások. Divat lett a bársony fürdősapka és a színes gumicipő, a strandruha és a strandköpeny egyaránt. A korabeli fürdőruhadivatot a tó vidékére látogató színésznőink diktálták, fotójuk megjelent a divatlapokban, fővárosi szalonok kirakatában. Az Amerikai Egyesült Államokban nagy áttörést jelentett az 1930-as évek végén az ún. bikini, azaz a kétrészes fürdőruha, amely a tónál is kedveltté vált, már az 1940-es évek elején. Ekkoriban már egyre divatosabb fürdőruhákat láthatunk a korabeli fotókon, különböző kiegészítőkkel: strandékszerekkel, karkötőkkel, nyakláncokkal díszítve. Gyakoriak lettek a színes és szép alapanyagok: a szatén, a karton és a vászon. A férfiak természetesen ekkoriban már javarészt kis úszónadrágot, fecskét viseltek. Az érdekességek közt említhetjük az ebben az időszakban feltűnő fürdőkabátot és a fatalpú szandált egyaránt. A magyar fürdőruhagyártás kiemelkedőnek és sikeresnek bizonyult ebben az időszakban, a divatlapok sorra hozták a szebbnél-szebb kreációkat – írja a sonline.hu.
A teljes cikk itt elolvasható.