A Zenit Stúdió Balatonlellére tervezett háza az 1960-as és 1970-es évekbeli, Balaton környéki feszített vasbeton nyaralók hagyományát akarta felidézni, és a környezetéhez képest egy feltűnőbb formavilággal szeretné megszólítani az embereket.
(Fotó: Bujnovszky Tamás)
Az épület egy izgalmas formai játék. Nem kívánja követni a mai trendeket, nem illeszthető be a jelenleg létező építészeti kánonba. Az 1960-as és 1970-es évek kísérletezőbb, bátrabb építészeti útkeresés irányát idézi – írja az Építész Fórum.
A mai kor számára is nyitottságot próbál sugallni mind az építészek, mind a megrendelők részéről. A „házikóforma” ház és az üvegkorlátos kockaházakkal szemben próbál egy más alternatívát nyújtani a környéken. Az építészet felelőssége a legtöbb művészeti ágnál nagyobb: hiszen, a kortárs festészetet el lehet kerülni, ha az ember nem jár múzeumba vagy galériába, a kortárs irodalom is megkerülhető, ha nem megy az ember könyvesboltba vagy színházba. Ellenben az építészetbe lépten-nyomon belefutunk, így az mindenkihez eljut.
Miközben az épület kezdte felvenni a tervezett formáját, a Virág Strand látogatói is kíváncsian fotózták az épületet. Mindez jelzi, hogy egy picit bátrabb épületformával már megszólíthatók az emberek. Az energetikai igények, amelyek alapvető és elsődleges tényezői a jelen kor építészetének, nem kell hogy formai lemondással járjanak. A középületek esetén gyakran elvárt egyedi formák és koncepciók átültetése családi ház méretű projektekbe egy nagyon izgalmas feladat, mégha kockázatos vállalás is egyben.