A Hévízi-tó mellé, fölé emelt épületek stílusa minden korszakban változott. A különböző korok fürdőházainak fejlődését vette górcső alá az IloveHévíz blog szerzője, eljátszva azzal a gondolattal is, hogyan lenne megújítani a Hévízi Tófürdőt.
Az első, 1795-ben elkészült épületek elsődlegesen a fürdőház funkcióra fókuszáltak. A tó partjára nem lehetett épületet emelni, hiszen nem volt szabályozott partszakasz, a lápos talaj és a buja vízinövényzet nem tette lehetővé, hogy az emberek a tó partja mentén fürdőzzenek. Ezért épült a cölöpözött sétány, ami a tó mélyebb pontja felé tartott, ahol víz fölé épített külön női és férfi, zárt öltözőkabinokban tudtak a vendégek a nyári időszakban megmártózni a hévízi gyógytó kellemesen meleg vizében.
A szegényebbek a sokkal szélesebb, iszaposabb és növényzettel gazdagon benőtt kifolyónál fürdőztek, ahol külön fürdőház állt rendelkezésükre. A kifolyó partján kapott helyet a köpülöző ház is, tehát az akkori gyógyításra használt épület, ahol a chirurgus eret vágott, köpölyözött, piócázott, és ha kellett akár fogat is húzott.
A 19-20. század fordulóján az európai fürdővárosok nagy fejlődésnek indultak. A századfordulón egyre több gyógyhelyen épültek impozáns klasszicista vagy szecesszió stílusú paloták, fürdők, kávéházak, kulturális központok. Hévízen is szükség volt a változásra. A 19. századi, kis hévízi fürdőházak már nem szolgálták ki a vendégek kényelmi igényeit, sem a növekvő vendégszámot, sőt az állaguk is sokat romlott. Ezért a nagy európia fürdővárosokhoz képes kisebb léptékben ugyan, de az 1900-as évek első évtizedeiben elkészültek a tó melletti villák, szalonok, gyógyításra alkalmas épületek.
A cikk folytatása itt elolvasható.
