Vadmacskakölyköket fotóztak le a Kis-Balatonnál (tvkeszthely.hu)

A Magyarországon élő ragadozó emlősfajok közül a macskafélék élik a legrejtettebb életmódot. Ezért fontos a kutatók számára, hogy kandúrok mellett most fiatal példányokat is megörökíthettek. A szakemberek szerint a vadmacska régóta jelen van a mocsaras területen. A pontos példányszám nem ismert, becslések szerint a Kis-Balaton területén 10-15 vadmacska élhet.

Július végén készültek fotók a vadmacskákról a Kis-Balatonnál. A nőstény vadmacskát két kölyke követi. A kutatók számára így bizonyított, hogy szaporodóképes populáció van a mocsaras területen. 2017-ben is készült egy kép  szintén egy kölyökmacskáról, mely ázottan, csapzottan sétált át egy töltésen, épp a kutatók és kamerájuk szeme láttára. Utóbbi fényképhez nagy szerencse kellett, de még az un. kameracsapdák is ritkán örökítenek meg vadmacskákat.

„Ilyen vadkamerákat használunk, általában egy helyszínen két-három darabot – ez részben vagyonbiztonsági okból is van így. Olyan ragadozó emlősök által járt ösvények közelébe rögzíti fel a kutató, ahol nagy biztonsággal a hullaték és a lábnyomok alapján megjósolható, hogy milyen fajokat fogunk a képeken látni” – a Balaton-felvidéki Nemzeti Park ökológiai szakreferense magyarázza, hogyan és milyen vadkamerákkal dolgoznak a kutatók. Magyari Máté elmondta, hogy vannak olyan területek, ahol bagzási időszakban rendszeresen találkoznak a kandúrokkal. Ám a jóval óvatosabb nőstények és féltve őrzött kölykeik alig bukkannak fel az ember szeme előtt.

„Következtetéseket nem tudtunk levonni, amíg mélyebb kutatásokba nem kezdtünk. A kutatások egy része automata vadkamerákkal történik, ami az állat által használt területen, az ösvények mentén van elhelyezve. Végre most már van két olyan vadmacska nőstényünk, akinek a napi életét akár nyomon tudjuk követni és az idei évben sikerült először vadkamerával felvételeket készíteni idei születésű kismacskákról is” – nyilatkozta Magyari Máté.

A Kis-Balaton majd 150 négyzetkilométeres országos jelentőségű védett területe elsősorban madárvilágáról ismert, de számos más faj is él itt. 2010 óta végez ragadozó emlősökre irányuló kutatómunkát dr. Lanszki József. A szakember szerint nagyon jó, hogy jelen van a vadmacska ezen a területen.

„Ez egy csúcsragadozónak számító faj. A területnek, az élőhelyének az indikátora, tehát a jelenlétével, az állománynak a méretével, az életképességével, a szaporodásával, hogy ha előfordul, azzal azt jelzi, hogy az élőhely jó állapotban van. Pusztán egy-egy fajnak, egy ilyen kulcsfajnak az állományalakulása az önmagában jelezni tudja az élőhelynek az állapotát és igen, egyértelműen pozitív a jelenléte” – mondta televíziónknak a kutató.

Érdekesség, hogy a ragadozó emlősök időben is felosztják a területeket. Kameracsapdás felvételeken gyakran tapasztalható, hogy ugyanazt az ösvényt járja a vidra, a róka, a sakál, a borz, a nyest, a nyuszt, a menyét és a hermelin. A kutatások tovább folytatódnak. Ezek célja, hogy a lábnyomok és fotók mellett szőrminták begyűjtésével is információkat gyűjtsenek. A legfontosabb a genetikai vizsgálat, hiszen a vadmacska leginkább a házimacskával való keveredés miatt van veszélyeztetve.  A távlati tervek szerint jeladókkal is szeretnének ellátni több példányt.

A Keszthelyi TV három perces híradása a vadmacskákról itt  nézhető meg.